Félig-meddig aktív nap

Stencileztem is egyet, bár nem lett valami kiemelkedő műalkotás, nem is de azért ez is az én munkám, és elteszem emlékbe. Aztán sokat segédkeztem a kert körüli munkákban, irtottunk rengeteg szúrós bokrot, de legalább pár köbméternyi gazt kiszedtünk, levágtunk, “elimináltunk”.  Aztán a garázs rendbetételében vettem ki részemet, nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára, évek óra egy rumlikupac a garázsunk, minden szétszórva, blabla. Úgyis jövő héten lesz lomtalanítás, addigra kicsit kiszortíroztuk a dolgokat, én kiválogattam a felesleges alumínium-hulladékok és a vasakat, amik már semmire sem jók. Majd elviszem egy MÉH telepre, ahol kapok értük zsebpénzt. Lehet, hogy ebből tökjól meg lehet élni, majd meglátjuk, hogy beállok-e színesfémgyűjtőnek. Sötét volt már amikor bepakoltunk, még nincs teljesen rend, de már alakul. Tanulni persze semmit nem tanultam, el vagyok veszve. Holnap kelés a hideg hajnalban, és indulás futni…

Rájöttem, hogy én téli álmot szeretnék aludni. Ősszel jó kis zsírtartalékot felhalmozni, és aludni egy jó hosszút, és üdén felébredni tavasszal, amikor a kedvenc időm van. Annyira nem szeretem a hideg őszt és telet. Persze azt szeretem, amikor mondjuk elmegyünk szánkózni meg síelni, de igazából azt is úgy élvezném, ha meleg lenne a hó, és nem kellene meleg ruhákat felvenni, abban fagyoskodni. Szóval van még minek megváltoznia a földön, majd szép lassan mindent elintézek.

Such a lonely day…

Pár év múlva majd lehet, hogy azt fogom mondani, hogy bárcsak egyetemre járhatnék, tanulhatnék, de most annyira elegem van az egész egyetemből a K épületével és minden egyes oktatott tárgyával együtt, hogy szimplán otthagynám. A mostani félévben nehezen tudnék mondani olyan tárgyat, ami egy picit is érdekelne… Talán egy pár szabadon választott tárgy. Annyira nem foglalkoztatnak a matekórai és szilárdságtani kérdések, biztos hasznosak, de én ilyen hülye direktkitaláltproblémák helyett inkább valami alkotást végeznék, nem való ez nekem, túl elvont, foglalkozzanak vele az lborult elméjű, csak számokban és algoritmusokban gondolkodó matematikusok, akik kitalálnak maguknak megoldhatatlan példákat, és azokat próbálják megoldani (és megoldatni), mert nincs jobb dolguk.

Azért persze tudom, hogy nincs teljesen igazam, megértem, hogy meg kell tanulni az alapokat, mert kell valamire építeni, de nekem még így az elején teljesen tele van a hócipőm ezekkel a hülyeségekkel. És előre látom, hogy megint nem lesz egy nyugodt napom, ezekből a beteg dolgokból van egy csomó házi, amikhez még hozzá se tudok szólni, magát a feladatot sem értem, nemhogy megoldjam, és mégis meg kell valahogy csinálni, aztán persze zh-k, vizsga, váááá, hogy fogom ezt túlélni???

Valahogy biztos, eddig is átvészeltem valahogy a dolgokat, de mégis jobb lenne valami lelki támogatás, mint egyedül számolni visszafelé a napokat.

Annyira szívesen csinálnék mindenféle színes dolgot, alkotnék, de nyomás alatt semmi ihletem nincs, vegetálok, nem élek.

FLAC számok lejátszása iTunes-ban

Figyelem! Némelyek ennek a bejegyzésnek elolvasása után hülye kockának neveznének, csak azért, mert nem értik, és nem érdekli őket, amikről itt beszélek (írok). Ha magadra ismersz, kérlek ugord át ezt a bejegyzést, kíméld meg magadat és engem is!

Avagy hogyan bírjuk rá az iTunes-t a veszteségmentes Flac tömörítésű zenéink lejátszására?

A FLAC kódolású zenéknek nagyon nagy előnye az mp3-mal szemben, hogy veszteségmentesen megőrzi a zene minden egyes zöngéjét, míg az mp3 tömörítés azon alapul, hogy az emberi fül számára nem hallható, illetve nem számottevő hangokat kiszűri a tömörítés során és így ér el kis méretet. A .flac fájlok elég nagy méretűek (25-30 mega egy átlagos szám), így dönteni kell, hogy mi fontosabb számunkra: a minőség vagy a helyigény. Természetesen hiába tökéletes a zenénk, a minőségjavulás megérzéséhez ez nem elég, jó kis hangfal kell hozzá és jó hangkártya. Sok számnál azért még én is megérzem a javulást, pedig nem vagyok zenész.

Egy gond van csak a .flac zenékkel: az iTunes alapból nem támogatja a lejátszásukat. Már régóta kerestem módot arra, hogy a flac-ben kódolt zenéimet az iTunes-szal is le tudjam játszani, és meg is jelenjenek a Music Library-mben. Eddig úgy jártam el hasonló esetekben, hogy egy kis programmal (Switch) átkódoltam a FLAC formátumú zenéimet mp3-ba, és azt már lejátszotta az iTunes, viszont mindig újra kellett tag-elni egyenként a számokat, ami nem túl kellemes dolog, és időpocsékolás, ráadásul veszteséges formátum. Az Apple sajnos nem támogatja a FLAC kódolású fájloknak a lejátszását sem a QuickTime-ban, sem az iTunes-ban. Elkezdtem kutakodni a neten mindenféle megoldás után, és végül sikerrel jártam, szeretném ezt megosztani mindenkivel, akinek hasonló igényei vannak. Találtam ezt az oldalt, ahol részletesen le van írva, hogy mit és hogyan kell csinálni ahhoz, hogy tudjuk hallgatni a teljes minőségű zenéinket az iTunes-ban. Magyarul nem találtam hasonló leírást, úgyhogy szerintem most ezennel megírom.

Tehát akkor lássuk, hogyan lehet rábírni az iTunes-t a .flac fájlok lejátszására.

Először is, a leírt megoldás csak OS X-en működik, windózzal nem, annak nem néztem utána. Ha mindent jól csinálunk, akkor az iTunes natívan fogja lejátszani a zenéinket, a Library-ben is megjelennek a számok, és lehet őket tag-elni az iTunes-on keresztül, valamint iPodra másolni. Csodás!

Első lépésként le kell tölteni egy QuickTime komponenst a xiph.org-ról. Ha megnyitjuk a .dmg fájlt látni fogunk egy csomó readme meg licensz fájlt, ezek senkit sem érdekelnek, viszont rajtuk kívül ott fog csücsülni egy XiphQT nevű fájl, ezt be kell másolni a /Library/QuickTime/ mappába. A biztonság kedvéért be lehet másolni a ~/Library/Components/ mappába is. Én mindkettőbe bemásoltam, nehogy már emiatt ne működjön ;)

Ezzel még nincs vége a dolognak, fáradoznunk kell még kicsit a sikerért. Le kell tölteni még egy FLAC Importer nevű kiterjesztést innen. Ha megnyitjuk a .dmg-t akkor keressünk benne egy FLACImport nevű fájlt és járjunk el hasonlóképpen, mint az előző lépésben említett XiphQT fájllal, tehát másoljuk be a /Library/QuickTime/ és a ~/Library/Components/ mappákba.

Végül töltsük le a SetOggS nevű fájlt ugyanonnan, ahonnan a FLAC Importer-t. A benne levő fájlokat egyelőre tegyük az Asztalra, később lesz rájuk szükség.

Pihenésképpen indítsuk újra a gépet.

Ha újraindult a rendszer, keressünk egy lejátszandó .flac fájlt, és próbáljuk meg lejátszani a QuickTime-mal: jobb/ctrl-klikk, Open With > Other és keressük meg a QuickTime-ot a listában. Ha mindent helyesen csináltunk megnyílik a QuickTime és a Play gombra kattintás után felcsendül kiválasztott számunk. Ha nem így történne akkor valami nincs rendjén, kezdd újra az első lépéstől kezdve az egészet. Működnie kell.

Most már a QuickTime lejátssza zenéinket, de azért még kell pár lépés az iTunes-hoz. Azért próbáljuk ki, hátha mégis. Húzzuk rá a lejátszandó zenét az iTunes ikonjára. Ha megnyílik az iTunes, viszont semmi sem történik, akkor lépjünk tovább a legutolsó pontra.

Emlékszel, hogy még az újraindítás előtt kitettünk fájlokat az Asztalra? Ezek között keressük meg azt, aminek az ikonja egy kis zöld kígyót ábrázol, és a neve pedig Set OggS. Erre húzzuk rá a .flac fájlt, felbukkan egy kis ablak valami zagyva szöveggel, ami nem is lényeges, de valami olyasmit ír ki, hogy “Done”. Nem mélyedtem bele a program lelkivilágába, de ez biztos valami kis beállítást piszkál át a fájlban, amitől végre az iTunes is felismeri a számot, és be tudja importálni a Music Library-be, tudja kezelni.

Ezzel végre megoldottuk a problémát, és örülünk. Remélem ezzel a leírással másoknak is segíthettem.

Forrás: earpick.

Ápdéjt (2 nappal később): A beszeljukmac.com fórumán felmerült néhány hiányosság: Az iTunes nem látta a sorszámozást a tag-ekben, valamint az album kiadási évét. Albumborítót sem lehetett betenni a fájlokba, valószínűleg azért, mert videóként kezelte a FLAC számokat. Ugyanakkor egy megoldás is született ezekre a problémákra/kényelmetlenségekre: Van egy Max elnevezésű kis konvertálóprogram (ami még sokminden más hasznos dologra képes, ráadásul ingyenes!), amivel elég gyorsan át lehet konvertálni a FLAC kódolású fájlokat Apple Lossless formátumba; ezt már teljeskörűen támogatja az iTunes és ugyanúgy veszteségmentes formátum, mint a FLAC. Albumborítók működnek, címkézés is rendben, minden tökéletes!

Magam elől futva…

Hazafelé azon gondolkoztam, hogy én nem szeretek másokkal versenyezni, versengeni. Mindig magammal versenyzek, mert így indulok egyenlő eséllyel, és a legnehezebb győzni magam felett. Természetesen mind lelki, mind testi értelemben. A lelki nem igazán megy, arra még edzeni kell(ene), viszont fizikai értelemben ma is legyőztem magamat. 20 és fél perc alatt száguldottam haza Sanyitól, ami minden eddigi rekordot visz. Annyira kimerültem, hogy a végén szinte bezúgtam a kapun, majdnem elnyaltam a bicajban, és elkezdett öleni rólam a víz, de úgy, hogy azt lehetett hinni, hogy könnyezik a szemem… Na az ilyen versenyeket szeretem magam ellen, amikor nem külső indíttatásból versenyzem, hanem mert olyan kedvem van. Most meg kortyolgatom az ásványvizemet, pótlásképpen, és nagyon jól esik és hűvös.

Amúgy csak hogy az elejét is elmeséljem magamnak, azaz csak lejegyezzem, hogy megmaradjon emléknek, egyszer még áldani fogtok ezért a sok irományért… Szóval félbemaradt a mondat. Sanyival már régóta terveztünk egy filmmaratont, úgyhogy a Négyesfogat találkozott hét után pár perccel a Moszkván, és elmentünk hozzájuk. Én kiírtam 6 filmet dvd-re: Scary Movie 1234, Cashback, Hot Fuzz. Hogy majd ezeket mindet megnézzük. Hát ebből csak a Hot Fuzz-ra került sor, és a többiek nem igazán élvezték, nekem másodjára is bejött. Aztán ők elkezdtek Prizönbréket nézni, ami lehet, hogy nekem is tetszene, de direkt nem akarok belekezdeni, mert nincs kedvem függővé válni, mert állítólag olyan jó sorozat. Egyelőre így is nagyon sok olyan dolog van, amire nem jut időm, nem akarok még eggyel többet. Úgyhogy kissé bunkón elbúcsúztam, és hazajöttem, és itt kezdődött a verseny magam ellen.

Aztán még kételyeim is vannak, mindenféle.