A nap első felében semmi izgalmas nem volt, reggel korán fél órás késéssel beslattyugtam sziltan órára, egész végig figyeltem, mert azt kell, leadtam a házit, aztán hazajöttem. Aztán másfél órával később ismételten be, de előtte Ritával beszéltem, és jól kitalálta, hogy találkozzunk. A matekgyakorlatot végigszenvedtem, egyszerűen nem lehet követni a tanárt. Akkora segg alapból, és ehhez az jön hozzá, hogy ahelyett, hogy végigvezetne a feladat megoldásán, fejben egyszerre kiszámol öt lépést, néha firkál valami részeredményt a táblára, aztán végül felírja az eredményt. Én elhiszem, hogy milyen jó fejszámoló, meg mekkora logikája van már, de én matekból szeretném lépésenként átlátni a feladat megoldását. Mert így a mostani állapotomban, alig értek valamit. Én utálok minden kockamatematikust, ha ránézek egy ilyen emberre az jut eszembe (sztereotípiám, előítéletes vagyok ám!), hogy biztos egész nap a matek jár a fejükben, mittomén, ha felmegy egy lépcsőn, akkor az emelkedés szinuszát meg koszinuszát számolgatja, ha meglát egy labdát, rögtön eszébejut, hogy R-köb-pí-per-4 ugye, ha jól emlékszem, aztán minden a matek. Ezek nem emberek. Amúgy az arcában van valami nagyon furcsa. A szeme miatt, vagy a szja miatt, de olyan az egész arca, mintha üres lenne az egész tekintete, de ezt most komolyan. Vagy mintha a szemével nem nézne. Majd csinálok róla képet. Vá. Elegem van a matekból. Sziltanból legalább elmagyarázza eléggé a dolgokat a tanár, és kapisgálok is valamit. Meg az kézzelfogható, el lehet képzelni. Az meg a legdurvább, amikor egy lány megy el matematikusnak… Jobb dolga nincs? Na mindegy.
Aztán amint elszabadultam matekról, mentem is a Délihez, ahol némi késést leszámítva találkoztam végre a Ritával. A terv az volt, hogy mozi.Előtte még elmentünk pár helyre, fotót hívatni elő, meg számológépet javíttatni, aztán felmentünk a MOM-hoz, ahol először is Szokás szerint megnéztük az Apple boltot, és Rita végigtapizta az összes gépet 
Aztán felmentünk az emeletre, és ettünk mindketten gyrost pitában, nagyon finom volt, de nem valami olcsó, és még tudtam volna enni utána. Olyan filmeket adtak csak, amikhez egyáltalán nem volt kedvem. A megérzéseim soha nem csaptak be.
Persze végül Rita rávett, hogy azért nézzünk meg egy filmet: Agyő, nagy Ő! (The Heartbreak Kid). Na ezért mondtam, hogy a megérzéseim ugye… Ritka béna film, nagyon erőltetett, de mégis volt benne csomó poén. De így szinte előre lehetett mindent sejteni. Önsanyargatásként szívesen ajánlom mindenkinek. De annyira azért mégse szar. De beteg, és fájdalmas, vá. Ambivalens. 4/10.
Még délelőtt a városban száguldva elszakadt a váltóbowdenem, egyből leváltott a cucc, úgyhogy valahogy kievickéltem a forgalomból, és már csak visszafogottan tudok közlekedni a járdán. Nem tudok nagyobb sebességre váltani. Új bowdent már vettem, majd holnap befűzöm, ma már nem volt időm rá
Ja és azt sem szabad kifelejteni, hogy a film előtt, kaja után volt kb. két-két és fél óránk, és egy jó nagyot sétáltun ka környéken. Voltunk a régisulimák, körbementünk a gesztenyés parkban, mécsest gyújtottunk egy emlékműnél, mert találtunk, és volt nálunk öngyújtó. Meg nagyon sokat dumáltunk, és beszélgettünk mindenféléről. Kellenek ezek a találkozások 
Akinek kell, használja egészséggel.
Andris most örül.
Azaz annyira talán mégse. Kicsit többet vártam ettől az albumtól, nem azt, hogy egy csomó ismert bónusztrekket rápakolnak. Több mint a felét a számoknak már ismertem, csomó kiadásban szerepeltek már. Jó, mondjuk elfogadható a cím alapján, hogy B Sides And Rarities. Végülis… Amiket nem ismertem az új számok közül, vannak köztük kellemesek is, de vannak elég gyengék is.
Szerintem a már ismert számok helyett tehettek volna a CD-re más ritkaságokat is. Kapásból 3-at is fel tudnél sorolni, amit még nem láttam albumon… (Desperate, Waiting For Love, Get Trashed, Great Big Sled) Biztos van még, de ezeket mindenképpen beválogattam volna az albumba, mondjuk a Get Trashed-et azt nem, mert az egy kiemelkedően béna szám
Na erről ennyit, majd teszek én fel jókat. Ha olyan kedvem lesz.
Tegnapelőtt kora reggelre volt kitűzve a találkozó a Batthyány térre, én persze bicajjal mentem, és ott lezártam a tér közepén. Egy kicsit késtem is, sosem tudok időben elindulni… Összesen hatan gyűltünk össze: Enikő, Gábor, Réka, Tuky, Sanyi és én utolsónak. Ennél kicsit többre számítottam, de ennyi sikerült. Hévvel mentünk Csillaghegyig, ahol valamilyen úton felgyalogoltunk valamilyen hegyre. Aztán kibukkantunk az erdőből egy pusztán, és azon mentünk tovább; közben találtunk is egy elhagyoott kőbányát, ahol jó hosszan elidőztünk, és sziklákat dobáltunk jó mélyre, meg sokat fényképeztem. Enikő is blendefüggő atka lett, vett gépet Nem is gyengét! Folytattuk utunkat, jó hosszan fel egy másmilyen hegyre, nagyon szép volt mindenhonnan a kilátás, és a szép miatt tiszta nagyon a levegő. Néhány óra után felértünk a Nagy-Kevély csúcsára, ami, mint megtudtuk a földrajtudós Gábortól, mintegy 7 méterrel magasabb minnt a János-hegy csúcsa, tehát 534 méter magas. Ott annyira fújt a szél, hogy tényleg vigyázni kellett, hogy ne lökjön le a szikla tetejéről. Lenézve egy tiszta pici pötty volt az “Egri” vár. Még a gerincen mászkáltunk sokat, aztán lefelé vettük az irányt a várhoz, de kissé elnéztük, úgyhogy egy kis kerülővel kellett visszamenni. Itt is körülnéztünk, eszegettünk, itt már eléggé kezdett esni az eső, de eddig is néha volt kis havas eső. Jó félóra után ismét útra keltünk, immár hazafelé, de még így is előttünk állt jópár kilométer. Átmentünk még egy jó nagy pusztaságon, bokros vidéken, aztán egy hegyen megint, és ott a régi szép emlékek hatására Gábor a Gáborral én meg Sanyival döntöttünk régi elkorhadt jó nagy fákat. Tényleg élvezetes szórakozás, nem kell leszólni. Amikor még nagyon régen 8-ikban néptánctáborban voltam a Sanyival (direkt a kicsikhez mentünk ) akkor egy erdei kiránduláson jöttünk rá erre a szórakozásra Olyan nagy fákat szerintem azóta sem döntöttünk. Vagy akkor még nagyon kicsik voltunk és nagynak tűntek a fák 
Valahol kilyukadtunk a külső Bécsi útra, ahonnal bussza keveredtünk haza valahogy. Persze dugó volt… Egyszer ülök buszra…. 
Aztán bicajjal megtettem az út hátralévő részét hazáig, de előtte még a Sanyival elmentünk gyalog a moszkvára.
A képeket jelenleg is töltöm fel az Osztálygalériába, remélhetőleg ma délutánra már fenn lesznek!
Kicsit kimerített amúgy a kirándulás, nagyon jót aludtam utána. Nagyon élveztem, legyen többször ilyen! Ha kihagytam valami fontosat, írd meg Te kommentben!
Ja, útközben meg találkoztunk lovakkal, és az egyik tökre kíváncsi volt, engem követett folyton, én meg jól eljátszottam vele, tök aranyos ló volt! Aki tud lovaglási lehetőséget, lehetőleg nem csillagászati áron, az mindenképpen írjon nekem, mert szeretnék megint lovagoli járni, úgy tűnik beleférne az időmbe, és ez az egyik legnagyobb álmom.
