Ez a bejegyzés jelszóval védett. A megtekintéséhez add meg a jelszót:
Ez volt az utolsó napunk Hochkar/Göstling-ben. Reggelre ugyanúgy fájt a térdem, alig bírtam mozdítani, feltett szándékom volt, hogy aznap már nem fogok csúszni, inkább filmezek és fényképezek helyette. Aztán hamar megintam és felcsatoltam a deszkát, és óvatosan megpróbáltam csúszkálni és hamar belejöttem, nem is vette igénybe ez afajta mozgás annyira a térdemet. Nyugisan, majd lendületesebben egyre jobban belejöttem és ezzel telt a nap 3-ig. Örültem, hogy jól megtanultam a lesiklást mindkét élen kanyarogva, elértem a célomat, megtanultam snowboardozni. Ezen már csak fejleszteni kell, gyakorolni sokat. Csak hogy mikor, azt nem tudom… Sítábor valaki? 
Ma is viszonylag korán keltünk, lenn irtó nagy köd volt, aminek nem örültünk, reméltük fönn a hegyen jobb lesz a helyzet. Nem lett sokkal, a pályák alján egy idő után kitisztult az idő, de a felső pályákon tejfel volt ismét. Ma már nem a bébipályán melegítettem be, rögtön mentünk a kettesre, ahol csúszkáltunk kicsit, aztán kitaláltuk, hogy akkor ugrálni tanulunk. A többieknek nem volt nehéz dolga síléccel, ők már régen is ugrálgattak, bár nem nagyokat, most is csak mértékkel.
Én 4 napja tanultom a snowboardot, a biztonságos lesiklás után az ugrálásba is bele akartam kóstolni. Direkt vettünk minden ugrást kamerával, hogy utána jót nevethessünk rajtuk, akkorákat estem, mint az ólajtó. Egyszer véletlenül felmentem egyfajta hülye tereptárgyra, amiken a profik ugrálnak, és úgy elcsúsztam rajta, hogy ráestem a jobb térdemre, nagyon fáj azóta. Aztán egy kicsit levezetésként felfedeztünk egy lankásabb fajta piros pályát, ahol jókat csúsztunk, a hó kicsit olvadós volt, ezért nem csúszott annyira. Délutánra elkezdett esni a hó és hűlt a levegő, kezdett jobban csúszni a hó. Még visszamentünk párat ugrani, csúszkálni az ugróparkba, néha sikerült minimális méretűeket ugranom az ugratókon úgy, hogy nem estem el. Eltalálni nehéz jól az ugratót, itt pont hogy nem szabad élen menni, mert általában amiatt estem el. Viszont él nélkül könnyű elbizonytalanodni és elesni. Még a nap vége felé egyik lejtő tetején szinte egy helyben állva elestem magamtól, megint pont a fájó térdemre, az betett, és utána még az egyik ugratón még el sem ugrottam, ráestem a tetejére egy nagy seggest és lendületből tovább az aljára ismét egyet, na akkor hagytam abba a mai csúszkálást. Utána alig bírtam ülni és a jobb lábamat megmozdítani még mindig fáj. Majd bekenem valamivel.
Az esésekben csak az a rossz, amikor fáj, mert utána már visszafogottabban merek csak menni egy ideig és emiatt általában nincs elég lendületem egy kanyarhoz vagy valami manőverhez és megint elesek emiatt. A snowboardban - erre már rájöttem - kell egy kis plusz bátorság ráengedni magamat a lejtőre, mert nagyobb sebességnél jobban irányítható a deszka és könnyebb mozogni. Ugyanakkor nagy sebességnél, ha egy kanyart elrontok és belekap a külső élbe valami nagy bucka, akkor aztán repülök kifelé és nagyon nagyokat lehet esni. Találtunk egy fiatal gyereket, akivel gyakoroltuk az ugrásokat, ő egy éve tanult meg snowboardozni, és kb ugyanazon a szinten voltam vele, sokat csúsztunk és estünk együtt.
Ez az utolsó esténk itt, holnap, ha minden igaz megyünk haza, de előtte még el fogunk tölteni egy pár órát a hegyen. Vacsira marhahússzelet volt valamilyen mártásban és mindenféle színű tésztával (mint a menzán, volt alapszínű, zöldszínű és narancssárgás…), a levest nem tudtuk meghatározni, de nem volt rossz, desszertnek pedig piskótatekercs gyümölcsdarabokkal. Holnap még gyűjtünk videónyersanyagot, hátha össze tudunk vágni valami jó kis rövidfilmet.
Fél 8-kor keltünk, megvolt a 10 óra alvás, jól megreggeliztünk és nem sokkal a pályanyitás után meg is érkeztünk a pályákhoz. Negyedórás kocsiút meredek hegyoldalakban, kanyargós utakon, gyönyörű a panoráma.
Bemelegítésként ismét a bébipályán kezdtem, de már nem kellett sokat menni, hogy belejöjjek, szinte azonnal jól ment a lesiklás, úgyhogy hamar továbbálltam a fenti kettes pályához, amivel tegnap barátkoztam. Azt még nem is említettem, hogy találkoztam a Bajnok utcai bringaboltos sráccal (asszem neki is fixije van), aki szintén snowboardozni tanul, egy nap lemaradása van tőlem, mindig összefutunk a pályákon, kicsit beszélgetünk aztán csúszás tovább. Eleinte a bébipályán csúszkáltunk, ma már feltűnt ő is a kettesen. Egyelőre tartom az előnyömet, de ő is jól fejlődik. Ma még jobban ment a csúszás, gond nélkül a fordulás meredekebb részeken is, többször mentem piros pályákon, de főleg még ma is a kettes kéken. Az is hozzájárulhatott a könnyebb csúszásokhoz, hogy ma viszonylag meleg volt és kicsit tapadt a hó, nem lehetett túl könnyen felgyorsulni.
Már keskenyebb szakaszokon is jól elboldogulok, nem létfeltétel a széles pálya. Ide-oda teszem a deszka hátulját, az a lényeg, hogy mindig valamelyik élen csússzon, nem szabad, hogy a lapján csússzon sokáig, mert úgy könnyű elveszteni az irányítást felette. Mindig kell egy kicsit oldalra csúsztatni, hol az egyik élén, hol a másikon. Ma már azt éreztem, hogy többé-kevésbé tudok snowboardozni, inkább többé. Még egy-két dologban finomítani kell, de már jól megy enyhe lejtőn, nem estem, maximum néhányat, amikor valami új figurát akartam kipróbálni. Ha a bal lában van elől, úgy már minden jl megy. Nem tudom, hogy mindkét irányban egyformán jól kellene mennie a dolognak, mindnesetre megpróbáltam fordítva is, így olyan volt kicsit, mintha hátrafelé mennék. Általában ilyenkor estem… A deszka sem szimmetrikus, egyik irányban 10 centivel hosszabb. Eddig nem szimmetrikusan álltak a lábaim, kicsit menetirányba volt fordítva a kötés, de most mindkettőt oldalra fordítottam (kb 10 fokos eltérés), és így is ment jól a dolog, most már könnyebb lesz így megtanulni a másik irányba csúszást, hoszen most már csak a törzsem fordulna, a lábak ugyanúgy sem erre, sem arra nem állnának.
2 körül akkora felhő fedte be a hegyet, hogy 5 méteres volt a látótávolság, még a lejtőt sem láttam, csak érezni lehetett, hogy merre lejt. Párat még próbáltunk csúszni, de inkább visszajöttünk a szállásra. Képek már készültek, majd megnézegetem.
Izomláz ugyanúgy van, mindenem sajog, csulkóim jobban vannak köszönik szépen, nem estem rájuk ma már szerencsére. Az az érdekes, hogy amit kiérünk a pályára nem érzek semmi izomlázat, csúszás és mozgás közben sem, de amint hazaérünk, alig bírok megmozdulni, főleg ha beledőltem az ágyba…
