Reggeli indulás volt betervezve, de egyrészt fel sem sikerült kelni hajnalban, másrészt meg Apa és Anya sem volt becsomagolva, kocsi sem volt előkészítve, meg még szerencsétlenkedtünk is jópár órát, szóval olyan dél körül tudtunk csak elindulni Göstling-be a hochkar-i sípályákhoz.
A korábbi napok a felkészülés jegyében teltek, beruháztam soksok pénzt egy Fundango Spitfire síkabátra és egy Handley sínadrágra, ami a reményeim szerint teljesen vízálló és ugyanakkor a párolgást kiengedi, nem izzsdok bele, melegen tart és át sem fogok ázni. Sosem volt még ilyen ruhám, meglehetősen örülök neki. Meg irtó jól is néz ki, de nem is volt olcsó. Mindkettő darabbal volt még utam, ugyanis nagyobbakra cseréltem őket, kicsinek bizonyultak az otthoni próbán.
Estefelé 6-7 körül értünk célba egy vendégfogadóba, ahol rengeteg magyar van, alig lehet hallani német szót, annál több magyart. Első nap este a vacsora irtózatosan forró csontleves volt, utána káposztás, kenyérhógolyós disznószelet (ebből a disznó finom volt, a többi már nekem nem volt nagyon ínyemre). Desszertnek pedig nutellával töltött gombóc (mintha szilvásgombóc lenne). Kíváncsian vártuk a másnapot, milyen lesz a síelés. Most mentünk először családostul külföldre síelni.
