Délelőtt kicsit újra bele kellett lendülnöm a csúszásba, de már sokkal hamarabb sikerült normálisakat csúsznom rendes kanyarodásokkal. Pár óra bemelegítés után keresni kezdtem egy kicsit hosszabb és lejtősebb pályát, ahol kicsit tudok továbbfejlődni, és erre a 2-es kék pálya pont megfelelő volt. Szinte végig azon csúsztam, a nap végére már biztonsággal le tudtam csúszni kanyargásokkal, esés nélkül, jó tempóban. Találtam még egy viszonylag széles piros pályát, ahol szintén le tudtam menni, bár ott azért előfordult már pár esés. Estére megint hullafáradt voltam, és mindenemben izmlázam volt: a nyakamban, a törzsemben, felkaromban, combomban; a csuklóim meg fájtak a tegnapi esésektől. Fejlődtem, egyértelmű. Biztosabb kanyarok, nagyobb sebesség, de még van hová fejlődni bőven.
Vacsorára nyársra húzott husidarabkák, és rengeteg párolt zöldség volt, előtte finom fokhagymaleves (nem tudom ettem-e már ilyesmit…), utána pedig egy túrótortaszelet. Még megnéztük estimese gyanánt a Ratatouille-t, szigorúan angol nyelven, mert a magyar szinkronos filmek kiábrándítóak. Szerintem az egyik legjobb animációs film, amit vlaha láttam, pedig ezt már másodjára néztem meg. Jó történek, nagyon finom kidolgozás, a szereplők egyénisége és kinézete is egytől-egyig eltalálva. Fél tízkor már aludtunk, kimerítőek ezek a napok…
