Fél 8-kor keltünk, megvolt a 10 óra alvás, jól megreggeliztünk és nem sokkal a pályanyitás után meg is érkeztünk a pályákhoz. Negyedórás kocsiút meredek hegyoldalakban, kanyargós utakon, gyönyörű a panoráma.
Bemelegítésként ismét a bébipályán kezdtem, de már nem kellett sokat menni, hogy belejöjjek, szinte azonnal jól ment a lesiklás, úgyhogy hamar továbbálltam a fenti kettes pályához, amivel tegnap barátkoztam. Azt még nem is említettem, hogy találkoztam a Bajnok utcai bringaboltos sráccal (asszem neki is fixije van), aki szintén snowboardozni tanul, egy nap lemaradása van tőlem, mindig összefutunk a pályákon, kicsit beszélgetünk aztán csúszás tovább. Eleinte a bébipályán csúszkáltunk, ma már feltűnt ő is a kettesen. Egyelőre tartom az előnyömet, de ő is jól fejlődik. Ma még jobban ment a csúszás, gond nélkül a fordulás meredekebb részeken is, többször mentem piros pályákon, de főleg még ma is a kettes kéken. Az is hozzájárulhatott a könnyebb csúszásokhoz, hogy ma viszonylag meleg volt és kicsit tapadt a hó, nem lehetett túl könnyen felgyorsulni.
Már keskenyebb szakaszokon is jól elboldogulok, nem létfeltétel a széles pálya. Ide-oda teszem a deszka hátulját, az a lényeg, hogy mindig valamelyik élen csússzon, nem szabad, hogy a lapján csússzon sokáig, mert úgy könnyű elveszteni az irányítást felette. Mindig kell egy kicsit oldalra csúsztatni, hol az egyik élén, hol a másikon. Ma már azt éreztem, hogy többé-kevésbé tudok snowboardozni, inkább többé. Még egy-két dologban finomítani kell, de már jól megy enyhe lejtőn, nem estem, maximum néhányat, amikor valami új figurát akartam kipróbálni. Ha a bal lában van elől, úgy már minden jl megy. Nem tudom, hogy mindkét irányban egyformán jól kellene mennie a dolognak, mindnesetre megpróbáltam fordítva is, így olyan volt kicsit, mintha hátrafelé mennék. Általában ilyenkor estem… A deszka sem szimmetrikus, egyik irányban 10 centivel hosszabb. Eddig nem szimmetrikusan álltak a lábaim, kicsit menetirányba volt fordítva a kötés, de most mindkettőt oldalra fordítottam (kb 10 fokos eltérés), és így is ment jól a dolog, most már könnyebb lesz így megtanulni a másik irányba csúszást, hoszen most már csak a törzsem fordulna, a lábak ugyanúgy sem erre, sem arra nem állnának.
2 körül akkora felhő fedte be a hegyet, hogy 5 méteres volt a látótávolság, még a lejtőt sem láttam, csak érezni lehetett, hogy merre lejt. Párat még próbáltunk csúszni, de inkább visszajöttünk a szállásra. Képek már készültek, majd megnézegetem.
Izomláz ugyanúgy van, mindenem sajog, csulkóim jobban vannak köszönik szépen, nem estem rájuk ma már szerencsére. Az az érdekes, hogy amit kiérünk a pályára nem érzek semmi izomlázat, csúszás és mozgás közben sem, de amint hazaérünk, alig bírok megmozdulni, főleg ha beledőltem az ágyba…
Kommentek kikapcsolva.