Tegnap Dzsemmel találkozó Kuplungnál, éhesek vagyunk, elmentünk Pasába, nagyevés, gyros, én még 4 baklava is, mert jól esett. Utána el a kisszimplába (otthonos nagyon, még kutyus is van), ott két tea fejenként és soksok duma meg cigifüst, büdösek lettünk. Aztán megint el a kuplungba, de csak benézés, mert zaj van és mégtöbb füst. Új hely: mumus, főleg a rajzok a falakon jók, Anna söröz, én nem, mert utálom. Ott is dumaduma, kitalátunk soksok hülyeséget, meg hogy majd streetartot fogunk alkotni, új irányvonal, stb. Fújni fogunk. Jó stencileket. Lassan elmúlik éjfél, hazaindulabanda, buszmegállóban megvárom vele a buszt én meg tekerek utána. Illetve előtte végig az Erzsébet hídon is, csak a hegyalja úton felfelé ért utól a busza, közben egy köszöntem egy kedves bringás lánynak aki pont ott tekert fel előtte, persze megelőztem. Fent a megállóban megint talákoztunk Dzsemmel, aztán hazafelé vettem az útirányt. A BAH-nál a felüljárón mentem, ott még nem volt gáz, de mikor az aljáhz értem, mellettem kétoldalt autók soksokkal, meg dudáltak is, nem volt szép. Azért hazaértem, ruháimat egyből a terasztra, de még reggelre is undorító büdös. Diktafon kikapcs. Romkocsmákat imádom, meg a kísérteties éjjeli belvárost.
Ritka Postal Service számok után keresgéltem, hátha taláok még valami olyasmit, amit eddig nem ismertem. És találtam, egyet: egy Cribs által énekelt dal remixe, I’m A Realist (The Postal Service Remix) egész pontosan. Annyira tetszik és annyira tipikus Postal szám, hogy muszáj megosztanom, biztos másnak is tetszeni fog.
