Futárzsákot fogok venni!

Nem, még mindig nem álltam be futárnak, bár eléggé érdekel a téma, szívesen kipróbálnám, ha nem lenne semmi dolgom egész nyáron, de van. Nem is akármennyi. Ezért írok ide is ritkábban.

Viszont a táskám, amit most használok kezd halódni. Pontosabban magának a táskának semmi baja, viszont a cipzárját összetartó varrás kifeslett a sok húzogatástól és emiatt nem lehet behúzni a zárat. Nagyon sajnálom. Most lesz 7 éves, 8-ik elején vettem. Azóta fenntartom, hogy ennél jobb táskát nem láttam. És még jól is néz ki.

Nem akarom tovább halasztgatni, kell vennem egy új táskát. Mivel gyakorlatilag sehová sem megyek lábakon (mint a bogarak), hanem mindig a Fixivel, ezért nagyon orientálódok a futárzsákok felé. Az Alleycat-en elég sok szempontból kivesézik minden nézőpontból a futárzsákok előnyeit, hátrányait, akit érdekel a téma és hasonlóan hozzám ilyesmin töri a fejét, annak mindinképp ajánlom az elolvasását:
http://alleycat.hu/forum/azt-szertnem-kerdezni/futartaska-gyalogos-hasznalatra
Ami leszűrődött belőle (számomra):

  • Gyalog viselve hosszú távon nem kényelmes, főleg megpakolva. Kisebb cókmókkal elmegy.
  • Fél vállat terheli csat, emiatt könnyen okozhat gerincferdülést, ha nem jól használják.
  • Bringázáshoz lett kitalálva, végigfekszik a háton, sok zsebe van, könnyen elő lehet kapni, egyszerűen használható.

Ami nagyon nem győzött meg az az egyvállas kialakítása volt, ráadásul én mindenben  a szimmetriát keresem, nem szeretném, hogy csak a fél vállamat terhelje.

Ezért nem a sima bagaboo futárzsákot néztem ki magamnak, hanem annak a nagytestvért (Workhorse), ami már tényleg egy profi változata a futárzsáknak. Ebbe rengeteg dolog belefér akár egy pár napi teljes felszerelés ruhástul, kajástul mindenestül. Van rajta egy plusz pánt a kétvállas hordáshoz is ami abszolút megnyerő számomra. Az L-es méret 21500 Forintba kerül, elég húzós, de ha minőségi a cucc és legalább ennyi évig kihúzza, mint az elődje, akkor nem sajnálom rá a pénzt. Feketét fogok venni, mindenhol feketét, kívül belül. Ami mintát meg rá fogok hímeztetni az meglepetés. Még én sem vagyok biztos benne, mi lesz csak körvonalazódik :)

Egyébként tegnap kölcsönkértem tesztelésre egy Crumpler táskát (Sticky Date) és nagyon bejött. Nagyon jól lehet bele pakolni, sok zsebe van, bőséges a hely, kivehető laptoptartója van és bringás viseléshez is megfelel, válltáska futáros beütéssel. Viszont az érződik egy kicsit rajta, hogy nem direkt bicajosoknak fejlesztették, a vállhevedere a végeinél nem a legjobb szögben esik a táskára, és emiatt nyomja a vállamat illetve a derekamat, amikor megyek vele bringával. Hosszú távra nem lenne szerintem kényelmes, bár én csak egy napig teszteltem, lehet, hogy betörne egy idő után. A hevederállító csat sem a legkényelmesebb helyen van. Az örökélet garancia kifejezetten elgondolkodtatott. De ha már egy csomó pénzt kiadok egy táskáért, az legyen mindenhol kényelmes, ergonómikus, és kézreálló. Emiatt esett ki nálam a versenyből a Crumpler.

Holnap elmegyek felpróbálni egy Workhorse-t és megpróbálom elkérni egy nap tesztelésre. Ha bejön azonnali vevő vagyok rá, szükségem van egy strapabíró, erős táskára a fentebb említett előnyeivel együtt. Ha valakinek van futárzsákokkal kapcsolatban további tapasztalata vagy vitatkozhatnékja van éppen, szívesen fogadom kommentjét!

Megint pirospont

A buszvezetőket is - a taxisofőrökhöz hasonlóan - sokan ismerik félre és általánosítanak velük kapcsolatban (”az a szemét buszsofőr már megint…”) egy pár bunkóbb és szemetebb példányuk miatt. Pedig igenis akad köztök rendes.

Állok a Kelenföldi pályaudvarnál a buszvégállomásnál, várok valakire, még van kb. 10 perc. Azt látom, hgy jön felém egy ember és mosolyogva integet és köszön nekem. Eleinte néztem, hogy ki lehet, honnan ismerem, aztán észrevettem az ingén a bkv logót, buszvezető. Köszöntem illedelmesen és mosolyogva én is. Mondja, hogy milyen szép a bringám, és hogy kicsit hadd tanulmányozza, mert őneki is van egy hasonló vázú bringája és ő is szeretne egy fixit(!) építeni. Kicsit elbeszélgettünk, hogy melyik az ideális áttétel, kell-e fék, ilyesmi dolgokról. Kedves volt nagyon. De ki nem néztem vona belőle (50 év körüli úr), hogy fixiépítésen töri a fejét.

Mindenesetre jó érzés volt.

Horvátország 2008 - Képek

Aki az élménybeszámolóra kíváncsi, olvasgasson errefelé.

Horvátország 2008

Úgy év elején kezdett körvonalazódni, hogy megint lesz egy közös nyaralás az összetartó családokkal, idén Bessenyeiékkel, Almayékkal és a Reinisch családdal. Az úticél Horvátország, Otok Vir azaz Vir Szigete. Én egész az indulásig nem vettem túl komolyan a dolgot, de azért az utolsó napokban én is ráébredtem, hogy tényleg megyünk és nem ártana kicsit készülődni az útra. Vettünk egy csomó búvárcuccot, pipákat meg békalábakat és szemüvegeket, nagyon fontos volt a gumicipő, mert mindenhol sziklás a tengerpart, bármibe bele lehet lépni.

Itt az elején szeretném megjegyezni, hogy képeket is feltettem, méghozzá az összeset. Itt található a galéria.

Július 19-én indultunk szombat hajnali fél egykor. Ez azért volt fontos, mert Horvátországban az a bevett üdülési szokás, hogy turnusonként szombattól szombatig töltenek ott időt a vendégek az üdülőhelyeken, és emiatt a szombati napokon nem lehet közlekedni az autópályán, mert beáll az egész pályán a dugó. Ezért egy fél nappal korábban indultunk, hogy megelőzzük a dugót, és szombat délelőttre odaérjünk. Apa kezdett a vezetéssel, én hamarosan el is aludtam, már fáradt voltam. A Balaton nyugati csücskénél ébredtem fel, ott tartottunk egy pihenőt, mert Apa aludt el, innentől én vezettem. A Határ előtt váltottunk megint, olyan reggel hat körül.

Mindenféle rémhír terjengett, hogy a horvátok nem engednek bevinni semmi élelmiszert, maximum egy személynek egynapi kaját, meg, hogy mindent jól átmotoznak belépéskor. Hát mindez annyiból állt, hogy elkérték az útleveleinket, visszaadták és mehettünk Isten hírével át a határon. Annyi csomagot vittünk amúgy, hogy 6 ülés mellett tetejéig volt csomagolva az autó és még egy óriási tetőcsomagtartót is megtöltöttünk. Illetve Anya. Aztán ránk fogta, hogy az a sok búvárcucc :D Három békatalp, szemüvegek, pipák, ennyi volt.

A horvátoknál jók az autópályák, nem lehet unni, mert szép nagyon a vidék, hegyes, dombos, érdekesek a színek, kicsit fakóbbak, mint ausztriában az alpoknál, de hasonlít picit arra a vidékre. Az autópálya nagyon drága. Amikor felhajtunk egy szakaszra, húzni kell egy kártyát, amit a lehajtónál megnéznek és az alapján kell fizetni, hogy mennyit mentünk. Egyszer kellett Zágrábig fizetni egy szakaszon 36 Kunát (kb. 1500 Ft) majd a Zadar felé vezető részen 106 Kunát. Nem volt olcsó. Biztos bevételi forrás a turizmusból. Rengeteg az alagút is, némelyik még épül, ott általában félórás dugó is kialakulhat, de túlélhető. Amikor már a partvidék felé közeledtünk, egyre magasabb hegyek állták utunkat, főleg itt voltak alagutak. Egyre jobban vártuk a tengert, mi gyerekek még sosem láttunk olyasmit azelőtt. Amikor átértünk a partvidéki hegyek másik oldalára, már lehetett látni néhány kékes foltot, és a lejtőn lefelé értékeltük a hajnali fáradozásunkat, ugyanis egész hosszan, kb. 10 kilométeren állt visszafelé a kocsisor (mégha a másik irányba is…) Út közben összefutottunk egy pihenőhelyen a Bessenyei családdal, úgyhogy onnantól velük mentünk, ők elől, mi (én vezettem) meg utánuk. Akkor vezettem először külföldön. Szerencsére volt egy elég részletes leírásunk, hogy hogyan kell megtalálni a szálláshelyünket. Igaz az csak valami szomszéd volt, de úgy hírlett, hogy mellette lesz a mi szállásunk is. Ez okozott egy kis galibát később.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6