Ez a bejegyzés jelszóval védett. A megtekintéséhez add meg a jelszót:
Most rajtol a 6É futás, és nem vagyok ott… Igazából egyrészt nem értem volna rá elmenni, mert Balatonra mentünk, aztán mégsem, mert hazafordultunk, másrészt pedig mert hülye is vagyok és elfelejtettem, harmadrészt mert kedvem sem lett volna egyedül futni.
Holnap meg a 7 méter grillpartyra sem tudok elmenni, az is kár. Nagyon bejött volna nekem.
Ma meg tegnap egész nap szereltem itthon.
Jólenne elmenni valamikor úszni.
Jössz?
Tegnap este megint elmentem villamosnak, 6É futásra. Ritán kívül, akivel már ugye ősidők óta futjuk a távot 
rábeszéltem még Sanyit és Sacit is, amivel nagyban hozzájárultam a létszám növekedéséhez, mert most kb. 10-zel többen futottunk mint múlt hónapban. Igazából többre számítottam, de végülis lényeg, hogy gyarapodunk. Végén még fél Budapest futni fog. Most kicsit lazább (még lazább) volt a tempó, nagyon sok tilos jelzést is elkaptunk. A végén a szokásos sprint megvolt, jól esett. Aztán bicajjal haza az éjszakában, de előtte egy pici innivaló a SuperSarokban 
3 után kerültem ágyba, és szerintem egyből elaludtam. Nagyon örülök még annak, hogy jópár nap után megtaláltam a bicajom mérőjét, nagyon hiányoltam, ez van szórakozottságomban elfelejtettem, hova tettem, amikor bicajmosás miatt levettem.
Délután egykor ébredtem, ilyet még sosem csináltam, nem is értem, hogy aludhattam idáig… Apa azt mondta, hogy reggel szólt, mielőtt lmentek volna, én meg beszélgettem is vele, hogy most hadd aludjak még picit, de én erre egyáltalán nem emlékszem, tök vicces.
Ma még kitakarítottam a bilentyűzetemet is, tök vicces volt, a sok legókockaszerű billentyű, de tőlem lehet scrabble-kocka is. Most ismét csillog-villog.
Elöljáróként: aki nem tudná, mi az a 6É futás, annak pár szóban elmagyarázom. Minden hónap második péntekjén éjfélkor összegyűlik nem túl sok ember (most 37-en voltunk) a Móricz Zsigmond körtéri 6-os megállóban, majd amint elment az utolsó igazi villamos, következik a mi villamosunk, a 6-os éjszakai, azaz 6É. Ez a villamos emberekből áll és nem gurul, hanem fut. Nagyon előzékeny a forgalom többi résztvevőjével szemben, betartja a közlekedési szabályokat, és a villamosnak szóló jelzéseket. Természetesen hol máshol, mint a síneken fut, azokon is csak a menetirány szerinti sínpáron. Útközben utasokat is felveszünk, de csak megállókban, illetve ott lehet csak leszállni. Ez a villamos nagyon rugalmas, ha lemarad a hátsó része, akkor az eleje direkt lassul, hogy bevárja a hátsó alkatrészeket. A végállomás a Moszkva tér, táv: 8,6 km. További infó: www.6efutas.hu A szabályokhoz hozzá tartozik, hogy kukásmellény kötelező, mégis az utcán futunk, és forgalom még van.
Hát nagyon nagy volt, aki nem jött el, az nagyon sajnálhatja. Ritát tudtam csak rábeszélni, úgyhogy 9-kor találkoztunk a Budagyöngyénél. Betettem a bicajomat a kocsijába, merthogy azzal jött, aztán átmentünk a Moszkvára, hogy oda majd megérkezvén haza tudjon menni. Még volt sok időnk éjfélig, úgyhogy bevásároltunk ezt azt, és kiültünk a Millenáris parkba, azaz ott arra a magas építmény tetejére, és ott beszélgettünk, majd lassan elindultunk. 6-ossal elmentünk a Mester utcáig, ahol találkoztunk az ő osztálytársáva Orsival, aki mellesleg tök nagy arc, és az ő barátjával, aki mégse jött futni, csak bringázni. Mivel 4-esre ültünk ezért kicsit gyalogolni kellett a Móriczig, ahol már várakozott pár korai villamospalánta. Mindenki elkezdett kicsit bemelegíteni, majd volt egy kis eligazítás, jegyet is kaptunk, amit a kalauznál ki kellett lyukasztani. Negyed egykor el is indultunk, és végigfutottunk a Nagykörúton, közben hülyéskedtünk, minden utcai ember beszólogatott, mi meg vissza, néhányan egy-egy megállóra beszálltak, a kocsik többsége dudálással üdvözölt minket, a másik dudáló többsége meg nem üdvözlésből. Nem futóverseny volt, szóval nem rohantunk, hanem szép lazán kocogtunk egyet, úgy 6 és fél perces ezreket futva. Én személy szerint tökre lazának érztem a tempót, futottam volna még, ha lett volna még soksok megálló. Nem biztos hogy mindenki így gondolta ezt, elnézve Ritát meg Orsit Utána elbúcsúztunk, ők kocsival mentek haza, én bicajjal. Olyan ól lehetett közlekedni a városban, hogy na, kb. 12 perc alatt a Moszkvától hazaértem, volt, hogy 40-nel is tudtam tekerni, sehol sem kellet tszinte megállni, lehetett suhanni. Útközben hazafelé, a villamos töredékével találkoztam, a 61É formájában, a Bah csomópontnál futottak haza. Azért elfáradtam rendesen, jót tett ez a sok mozgás, negyed háromkor sikerült végre lefeküdnöm, reggel meg felkeltettek fél tízkor, hogy ugyan, elég az a hét és fél óra alvás… Na persze. Szóval most kicsit hulla vagyok, ettől függetlenül nagyon jól éreztem magamat tegnap, ugye megyünk a következőre is? Ja és járjunk el futni a Margitszigetre is, vagy az Infoparkba!
