Nagyon ötletes, aranyos és kreatív “street art” alkotás. Kíváncsi lennék, hogy mennyi idő alatt hozták össze ezt a rövidfilmet. Kb. 6 perc, mondjuk 10 fps-sel, akkor az 6*60*10 = 3600 képkocka.
MUTO a wall-painted animation by BLU from blu on Vimeo.
Itt találtam: blublu.org.
Nagy nap a mai: mindegy 
Szóval úgy kezdődött, hogy ma volt egy kis időm, és kitaláltam, hogy megelőlegezem magamnak a Raleigh kerekét és megveszem ma, merthogy lett volna rá pénzem. Így hát elindultam hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó Északpest irányába, pontosabban a Tél utca 143. szám alá, ahol lakozik a Matuz mester. Az ő honlapján néztem ki a Miche Primato Pistard pályaagyas kerékszettet, ami hiányzott a fixihez. Maga az agypár 15900 Forint, plusz a felnik darabja 6500 Forint, plusz a küllők ami olyan 60-80 Forint darabja (2×32 darab), namármost ez a kerékszett fűzéssel (ami volt egy órai munka) került 32000 Forintba, ami nagyon jó árnak mondható. Vettem még egy 17 fogú lánckereket, szóval az áttétel nem változott, kissé durva 52/17-es. (Ha a két szám hányadosa 3 fölött van, az már combosnak mondható… 52:17=3.0588 ) Aztán még szerencsére megkérdeztem, hogy ugye jók lesznek a mosatani gumiköpenyeim erre a kerekekre, hát sajnos azok 630mm-esek (egy régi holland szabvány); erre a felnire 622-es gumi való, szóval ráadás 2×1800 Forint külső gumira. Összesen 36600 Forint lett volna, de végül csak 35000 Forintot kért. Mondjuk ebben az is benne van szerintem, hogy papírt azt nem kaptam, haragszom is magamra, hogy elfelejtettem nyugtát kérni, de ezt nem nekem kellene kérni, hanem adniuk kellene alapból. Így naná, hogy belefér egy kis kedvezmény, ha nem is fizetnek áfát. Na mindegy. Ez rossz pont nekik.
Az alaphangulat amúgy kissé lenézős, bár az egyik srác eléggé segítőkész volt, 3-an voltak összesen.
Majd egyszer írok egy bejegyzést az eddig általam megismert bicajboltokról, eladókról, mert kell.
Na a hazaút az nagyon kemény volt. Az U lakatomra felfűztem mindkét kereket, szóval olyan 4 kilót vittem fél kézzel kitartva, fél kézzel kormányozva, és haladva olyan jó 10-15 km/h sebességgel… Mindezt Budapest másik feléből hazafelé. Néhány kiloméretenként kezet cseréltem (azaz áttettem a cuccot a másik kezembe), mert egyszerűen már zsibbadt és begörcsölt. Szal megszenvedtem én azért a fixiért 
Annyira jó volt átérni a budai oldalra, aztán beérni az utcánkba, jajj. Kb. másfél óra alatt mentem 15-20 km-t.
Itthon persze nem nyugodtam, és neki is álltam átszerelni a kerekeket, majdnem minden gond nélkül ment, utálok belsőt cserélni, mindig csomót kell szórakozni a gumi lefeszítésével, ráadásul sebes is a kezem, jót tesz neki… Meg az a sok olaj. Mindig koromfekete kézzel megyek haza és nincs olyan hét, amikor ne lenne fekete akár csak egy napig a kezem. Ez van. Végülis én élvezem azt, hogy barkácsolok, alkotok, ügyesedek. Máskor majd kesztyű, de mindig elfelejtem.
A lényeg, hogy már sötét estére kész lett a Raleigh, újjászületett! Fekete kerekekkel egyszerűen annyira gyönyörű, hogy öröm ránézni. Mindenhol arányos, szép. Holnap éles tesztelés, bár ma sem bírtam ki, hogy pár háztömböt ne menjek.
ÉLETEMBEN MOST MENTEM ELŐSZÖR FIXIVEL! Érdekes. Klipszes pedál meg kell, megdupláz minden erőt.
Holnap majd a tapasztalatok!
Hazafelé, meg amikor vánszorogtam tök tehetetlenül Újpestről egyszercsak elmentem egy gazos rész mellett, és nem is vettem észre, hirtelen a fűből felpattant 3 nagy ugyanolyan kinézetű testvér kutya, és ugattak meg acsarkodtak, egyik el is kezdett futni felém, de szerencsére enm követtek, csak nagyon mérgesen figyeltek, míg el nem tűntem a következő kanyarban… Annyira de annyira utálom az ugatós, harapós, vicsorgós kóbor kutyákat, amik még agresszívek is… Kicsit megdobta ez az adrenalinszintemet, nem szeretem az ilyen halyzeteket, mit csinálnék ilyenkor? Ráadásul 3 ellen…
Na jóéjt, megúsztam.
Tegnap este elmentem Apával megvenni a Raleigh-et. Nem volt sok időm aznap már próbálgatni, ma reggel meg még nem akartam mindenféle beavatás és tesztelés nélkül vele menni suliba. Amúgy az összbenyomás nagyon pozitív! Ha jól nézem, akkor ő egy 1976-os Raleigh Gran Sport modell, sok fehér színnel, néhol pirossal. És szinte sehol semmi karcolás, nagyon tiszta.
Ma vettem bowdent a Balázs bicajába, amit délután ki is cseréltem neki. Vettem még egy láncszétszedő szerszámot is, sokszor lesz még szükség rá, ma is volt, megjavítottam Apa bicaját, aminek még régebben leszakadt a lánca. Ezen kívül kicsit megolajoztam a rendes bicajomat, a múltkori vihar meg a mostani esőzések kicsit betettek neki. Valamit kicentíroztam a Raleigh első kerekét, tanultam újat, hogy a küllők anyáit fordítva kell tekerni, mint a normális csavarokat. Az elején csak mégnagyobb nyolcasokat csináltam a kerékbe, de aztán rájöttem a turpisságra :D. Ja és még a fékeket is beállítottam.
Kell szereznem hozzá országúti kormányt, amit kedvemre levághatok olyan formájúra, ami nekem kényelmes; a mostani eredetit nincs szívem szétszabdalni. Kell még bandázs a kormányra, illetve a legfontosabb egy jó nyerget szerezni, mert azzal az eggyel nem vagyok megelégedve.
Aztán szokni kell majd. Egy idő után átépítem egysebességesre.
Aztán fixire.
Ma eddig három dolgot is sikerült megjavítanom, igazán jó érzés, sőt én akkor örülök, ha elromlik valami, mert azt meg tudom szerelni Tegnapelőtt is megjavítottam amúgy egy rossz iPOdot, úgyhogy most már nekem is van egy. Meg azelőtt is egyet, minden működik azon is, csak nem ad ki hangot, valószínűleg alaplap. Majd azt is megjavítom, és odaadom valakinek. Már egy csomó iPod alkatrészt összeszedtem, még majd összerakok párat idővel Ma pedig két kontakthibás fülhallgatóból csináltam egy tökéletesen jót. Volt egy gagyi régi panasonic, abból csak a csatlakozó kellett, mert egy Sony-ban meg pont az volt hibás. Egy picit jobb, mint az iPod fülhallgatója, az hihetetlenül ócska, annak ellenére, hogy Apple. Aztán kitaláltam, hogy jéé, már több hete nem működik a Hifi tornyunk, úgyhogy mi lene, ha szétszedném, és megnézném, hogy mi a baja. Úgyhogy a legtetején lévő rádióval kezdtem, és talált is, abban volt a bibi. Merthogy az úgy történt, hogy nemrég Anya akart vele valamit csináltni, bekapcsolni, vagy fevenni valamit, és egyszer csak szikrázott egy nagyot, és kilehelte lelkét. Aztán jól szétszedtem, még forrasztani is kellett, hogy ki tudjam szedni az alaplapját, hogy alulról is megnézzem. Egyik helyen, ahol egy alkatrész bele volt forrasztva a szikrázást követően, vagy megelőzően kicsit szét volt olvadva, és nem érintkezett egy másik dróttal, úgyhogy megforrasztottam, és láss csodát: ismét működött szépen minden 
Persze akkor már teljesen szétszedtem a tornyot, és jól kipucoltam minden részét. Aztán meg a sütőben cseréltem lámpát, mert azt mondták, hogy nem tudták kicserélni, mert a búrája beleégett, és nem lehet lecsavarni. Hát le lehetett. Oszt már az is jó ám!
Eddig ennyi, kíváncsi vagyok, mi jön még Az ilyet szeretem!
Aztán meg egy picit beteg is vagyok, inkább csak náthás, meg jövő héten matekzh, blöe, arra kéne tanulni.
Az RSS egy érdekes dolog. Az a lényege, hogy nem kell minden egyes sűrűbben látogatott honlapot végignézni, hogy frissült-e, hanem ezzel egy szempillantás alatt lehet látni, hogy melyiken van új tartalom. Szinte minden levelezőprogram tud rss-t is olvasni, de van rengeteg online olvasó is, pl. Google Reader.
Időmegtakarítás.
