Ma egész délelőtt dolgoztam az egyik honlapon, de valahogy sehogy sem ment, azaz jött az Ihlet, és anélkül semmire sem mentem. Csináltam vagy négyféle variációt, mindet más stílusban, de semelyik sem tetszett úgy igazán. Egyik csicsás lett, másik egyhangú, egyiknek a színvilága lett furcsa, lényeg, hogy sehogy se ment. Aztán meguntam a dolgot, inkább majd máskor, ha lesz Ihlet.
Sanyinak szóltam, hogy mi lenne, ha elmennénk úszni a Szigetre, de neki meg fájt a hasa, de azért bicajozni mégis elmentünk, el is kellett vinnie a bringáját (“Drótszamarát” 
) szervizbe. Aztán mégis elmentünk a Szigetre, kicsit tekeregtünk, aztán leültünk egyik padra, amin már Ritával is voltam, pont arra, mert oszlop van mögötte. Aztán meséltünk egymásnak, és tök durva, remélem velem nem fog ilyesmi történni, mint vele. Persze csurom víz volt minden, annyira szétáztunk, meg a lábujjam is lefagyott, mert vékony a cípőm talpa. Aztán mondtam, hogy jöjjön be az órámra, mert a felére még beérnénk, és még láthatná is, akit *annyira* meg akar nézni, persze elmentünk, és ő meg már óráról, Sanyi még meg sem legeltethette szemét rajta 
Aztán még bicajnyeregben beszélgettünk egy érdekeset, “Ne azt keresd, hanem azt.” Mire hazaértem csupa mocsok voltam, ugye sárvédő nélkül szép az élet, kéne már venni. Csak olyan szelíd lesz tőle a bringa.
Aztán most meg hogy hazajöttem, olyan szép honlapot kerekítettem, hogy csak na, nekem tetszik, mégis eljött az Ihlet! Pici finomítáás még majd valamikor, aztán jön a sok szívás, amikor a megrajzolt tervet át is kell ültetni a gyakorlatba…
Tegnap meg reggel felmentem a Sas-hegyre. Futni akartam, de apa hazatelefonált, hogy otthonhagyott valamit, és vigyem el neki, mondjuk a BAH csomópontnál találkozzunk. Bicajjal mentem, naná, aztán nem ugyanúgy mentem haza, hanem egy jó nagy kerülővel, felmentem a Sas-hegy tetejére, aztán a másik oldalán le. Tiszta jó volt! Meg hideg.
A mostani szilárdságtan háziért köszönet illeti Bartoss Lajos kollégát illetve Gadolla Mátét! Felteszem a beszkennelt lapokat, hátha jól jön valakinek, vagy akár még nekem még szükségem lehet rá!
A feladat | 1. lap | 2. lap | 3. lap
Egyben is felteszem, könnyebb letölteni.
Ha letöltöd, írj cserébe egy három összetett mondatos kommentet, melyben megköszönöd szépen, hogy feltettem
Először is 2007. okt. 4-én a bicajórám elérte az 5k-t, azaz az 5000 km-t. Ez azért vicces, mert szinte pont fél éve értem el a 3k-t. Aztán még tegnap kibicajoztam Mamához Hidegkútra, segítettem ezt-azt a ház körül (metszés, levélsöprés), éppen akkor jött Szilvi is, ráadásul bicajjal, úgyhogy vele mentem haza egy darabon, és most nem ám a szokásos úton mentünk, hanem a reptér mellett, láttam a Dombot is. Reggel meg voltunk istentiszteleten is, már rég voltunk.
A lomtalanítás is lezajlott a környékünkön, jópár nap alatt… Alapvetően szeretem, mert körbe lehet bicajozni, és én pl. barkácsoláshoz mindig találok egy csomó érdekes dolgot, amit aztán én is vagy kiszórok, vagy csinálok belőle valamit. Hát idén nem sok minden érdekes volt, a Balázs egy bácsitól kapott csomó bélyeget, mert mostanában minden idős bácsitól, nénitől megkérdezni, hogy nincs-e régi bélyege, aztán néha bejön neki. Az viszont nagyon idegesít ebben az egész lomtalanításban, hogy direkt nem hirdetik ki az időpontját, hogy elkerüljék a környék megszállását mindenféle jöttmentek által. Elvileg egy héttel előtte viszont mindenki kapna levelet, hogy mikor lesz. Ennek ellenére semmit sem tudtunk, Anya is csak úgy tudta meg, hogy mikor lehet kipakolni, hogy felhívta a központjukat. Ugyanakkor a hiénák viszont úgy látszik előre tudták, mert már napokkal előtte ellepték a környéket. Úgy látszik nem jött be a hirtelen(nem)értesítős módszer. 10 méterenként minden kupacra kiültetnek valakit, amerre csak nézel mindenhol olyanok ülnek, és több napra is ott maradnak, ott alszanak, ott kajálnak helyben, és ott intézik folyó ügyeiket, nem folytatom, engem annyira nem érint, mert én csak bicajjal végigmegyek az utcán, de még így is néha megcsap nem éppen finom illat… Mindegy, idegesítő népség. Ezt nem az egész népségre kiterjedően értem, hanem bizonyos rétegükre. A többivel semmi bajom nincsen.
Ma reggel nagyon nem esett jól felkelni, jéghidegbe kibújni a paplan alól, és elmenni reggeli futásra, brr. Aztán egy idő után már nem fáztam, lefutottam az adagot, és hazamentem, majd ismét be matekra, kb. egy órás késéssel.
Aztán jött a nap fénypontja: 1155-kor kivonultam óráról búcsút intve kedves csoporttársaimnak, és kimentem a Gellért-térre, ahol pár percet kellett csak várnom a Krisztire, ugyanis múlt héten megbeszéltük, hogy izé, hát már tök régen találkoztunk, kéne ez ellen tenni valamit, de tényleg, mert mindig csak mondjuk, úgyhogy ez most biztosra megbeszéltük. Én otthon hagytam a pénztárcámat ügyesen, Krisztinél meg volt összesen 70 forint, úgyhogy a kajálás kiesett a lehetőségek közül, pedig jó lett volna. Azt majd legközelebb. Mivel Kriszti még nem igazán járt a BME-n idegenvezetőset játszottam, ő meg turistát, és keresztbe-kasul jártunk mindent, közben dumálgattunk, de még előtte is a park egyik padján. Nagyon el volt ájulva, hogy milyen szépek itt az épületek, milyen sok zöld van, a Közgázhoz képest Paradicsom ez a vidék. Eddig nem nagyon becsültem, mostantól azért ügyelni fogok erre is. Közben vettünk két csomag ropit a 70 forintból, azt megettük, meg én is direkt vittem egy csokit, azt elfeleztük. Aztán szépen elbúcsúztunk, és ő ment haza, én szintén, enni valamit. Utána már nem akartam bemenni, mert sokat késtem volna és különben is hullafáradt voltam/vagyok, kicsit igyekeztem rendet rakni a szobámban, aztán nem igazán bírtam tovább, és elaludtam. Be kellett volna takaróznom, mert félálmomban fáztam, de felébredni nem nagyon tudtam, szóval nem volt jó alvás.
Annyira bírtam, amikor a Környezetvédelmi Irányítási Rendszerek (KIR) előadó bácsija kedvesen mondta, hogy tavaly még fennt volt a neten a jegyzet és le lehetett tölteni, de indén nem akarták feltenni, csak úgy, és aztán meg finoman utalt rá, hogy vegyük meg, ő írta… A szemszögéből nézve persze érthető, hogy minél több jegyzetet szeretne eladni, ugyanakkor én meg nem vagyok hajlandó egy gyenge minőségű széteső alig száz oldalas jegyzetért 3-4 ezer forintot fizetni. Mert nem. Úgyhogy adtam egy esélyt a Google-nek, hátha talál valami régi tárolt változatot, vagy esetleg mégis megtalálja a fenntlévőt. Na talált is, csak az annyira szétcsúszott volt, hogy inkább nem akartam kinyomtatni. Aztán talált mégegyet, csak ha rákattintottam, akkor kiírta kedvesen, hogy Forbidden! és hogy kabbe. Aztán legutoljára google nélkül logikusan keresgélve találtam egy bme-s szervert, aminek olvasni lehetett a mappatartalmát, megleltem e keresett remeket. Fennt volt az eredeti .doc formátum is, úgyhogy kicsit módosítottam rajta, hogy kevesebb oldal legyen, és jól kinyomtattam, kétoldalasra, egy oldalon két lappal, úgyhogy 18 lapra kifért minden. Csodanyomtatónk van! Az egyetemen meg ilyen hülyeségekkel szivatnak. Úgyis megtalálom, akkor már miért nem teszik ki nyilvános helyre??? Jófejek, végülis tengernyi időnk van, ráérek keresgélni…
Akinek kellene, az jelezze, odaadom szívesen…
