Visszatérés

Dö Kámbekk:

  • Nem lesznek (mindennap) értelmetlen, semmitmondó, magamnakvaló érdektelen bejegyzések.
  • Ritkán fogok írni, de akkor igyekszem tartalmasat.
  • Megpróbálom az írásokban hűen tükrözni, ami a fejemben van.
  • Igyekszem igényesen fogalmazni.
  • Megteremtem a minőségi blogélményt ;)

Az elmúlt napokban annyi említésre méltót tettem, hogy átrendeztem a szobámat, kivágtam jópár kiló papírt, amit már nem lehetett semmire sem használni, szortíroztam a régi és új könyveimet, füzeteimet, papírlapokat. Egy szekrényt levittem a garázsba, elég egy is. és levittem vele még 30 kilónyi dobozokban tárold kacatjaimat, barkácsolási dolgokat, régi füzeteket, csokipapír-gyűjteményt, és minden olyan dolgot, amire a közeljövőben valószínűleg nem lesz szükségem. Az ágyamat áttettem a szobám másik felébe, ami annyit jelent, hogy megfordítottam és odébbtettem kb. 1 méterrel. Az asztalom értelemszerűen szintén átkerült a másik oldalra. Mindent szépen elrendezgettem, és most már kezdem megszokni az új felállást, otthonosabb, mint volt. Főleg annak örülök, hogy levittem azt a sokféle dobozt, amik csak a helyet foglalták a szobámban. Sokkal világosabb átláthatóbb lett minden. Persze még most is van még mit tenni, van egy üres falam, oda valami polcot kellene beszerezni vagy alkotni, mert a könyveimat sem ömlesztve szeretném tárolni. Kreatívan elrendezgetnék mindent. Aztán majd ha CD-im is lesznek, akkor azok is kapnának egy kis helyet. Otthonos otthon.

Még azon is elgondolkodtam, hogy mivel lehetne ezt az amúgy (szerintem) sivár blogot (nem szeretem ezt a szót) naplót az életem publikus részéről valahogy vidámabbá, és érdekesebbé tenni. Mert attól, hogy írogatok ide mindenféle hülyeséget, attól nem lesz érdekes és olvasásra érdemes. Valahogy úgy is fel lehetne esetleg picit dobni, hogy szerzek magam mellé egy társszerzőt, és így már van esély arra, hogy egy fokkal változatosabb lesz. Vagy továbbra is magamat adom, aztán legfeljebb saját magam leszek a napi 1 látogató, és senkit nem fog érdekelni, hogy miket firkálgatok ide. Végülis így indult minden.

Ez volt az éppen aktuális filózás, persze ezt nem úgy kell érteni, hogy a napi összes filózás, nem úgy kell elképzelni engem, hogy ez a napi téma a fejemben. Most írogatás közben ez jutott eszembe. Sajnos sokan (sokan! :D ) kissé félreértelmezik ezeket a bejegyzéseket és butaságokat gondolnak rólam (mondjuk engem aztán tökéletesen hidegen hagy, hogy más emberek mit gondolnak rólam, persze kivétel erősíti a szabályt: első számolásra legyen 5 ember, akinek a véleményére adok is valamit). Még olyanok (Magadra ismertél? ;) ) is akadnak, akik azt gondolják, hogyha például találkozom a barátaimmal és együtt egy jó dolgot csinálunk, akkor én már közben is azon gondolkozom, hogy majd “hogy fogod leírni a blogoDba…” No komment, köszi szépen :S

Tanultam újat

Ma reggel segítettem a Nagymamának nokedlit szaggatni. Fél perc bénáskodás után már teljesen jól ment a dolog, ilyet is tudok már. Köszönöm a figyelmet.

Most mondjam azt, hogy értem a célzást?

Ma elég jó kis pihenős nap volt itthon, jó kis zenehallgatásos. Délután, estefelé kimentünk kicsit a Kertbe, kapáltam meg kupacba hordtam a kikapált gazt, meg szedtünk mandulát.
Az meg milyen dolog már, hogy az index.hu-n nem tudnak helyesen írni? “A résztvevők beszélgetve, ismerősökkel körülvéve gurultak a Petőfi híd budai hídfőjétől a Lánc hídon át a Városligetig.”

Elhavazós idők

Alig marad időm ide firkálgatni néha… Nem mintha erre oly sokan kíváncsiak is lennének. Egymás után jönnek a munkák, ide megyünk, oda megyünk, egyszóval elkezdődött a zsongás. Meg az egyetem, hogy a francba. Holnaptól koránkelés, bringázás (ami nem rossz), és döglés, némely esetben izgulás az órákon és zhkon. Pff. Bezzeg nyáron alig volt munka, most meg, hogy suli is van, ekkor jön mind. Na nem baj, nem panaszkodom, örülök, hogy van. És igyekszem megfelelni ezeknek a kihívásoknak egyszerre.
Tegnap kicsit rajzolgattam, aztán beszkenneltem az eredményt, majd elkezdtem az Illustratorral kihúzni a vonalakat, szó szerint “illusztrálni”. Eleinte alig ment, mindig elrontottam, de egy kis gyakorlás után úgy belejöttem, hogy igazán megszerettem ezt a programot, és biztos ezután többször fel fogom használni munkáim során, mert nagyon megkönnyíti az életet. Mint a Photoshop.
Azért egy picit már várom is az egyetemet, az ottani barátaim miatt, egész biztos, hogy megint jókat fogunk szórakozni is, meg együtt fogunk szívni a nehéz tárgyakkal meg határidős házikkal, amiket sehogy sem lehet megoldani. De majd amikor már csak emlékek lesznek ezek az idők, akkorra már csak a jó kalandok fognak megmaradni. Ugyanez van a gimnáziummal: mennyire idegesített, hogy mindenki az érettségivel fenyegetett, hogy tanulni kell, mag kellett járni mindenféle faktra, meg azért tanulni is kellett, aztán most már úgy gondolok vissza, hogy egy-egy zh vagy vizsga helyett inkább még egy párszor leérettségiznék, mennyire könnyű volt. Aztán egyszer majd lehet, hogy az egyetemre is így fogok visszagondolni. Vagy nem.
Ma voltunk Mamánál megünnepelni a névnapját. Elkezdtem olvasni egy könyvet Mikszáthtól, a Kíséstet Lublón címűt. Hatvan oldalig jutottam, amikor indultunk haza, úgyhogy kikölcsönöztem, és majd befejezem. Tetszik, szeretem Mikszáth és Jókai írásait. Nem jut eszembe, de talán majd te megírod kommentben, melyik az a mű, és melyikőjük írta azt, amelyikben van egy öreg úr, aki a város ura, és azt hiszi, hogy a középkorban él, és minden bolondságot csinál? Egyszerűen nem jut eszembe. Írd meg kommentben!
Ma ritka szép idő volt! A szél olyan tisztaságot csinált, hogy csak ámulam. Egészen mások voltak a színek, mint amiket eddig megszoktam. Csak néztem és ámultam. Annyira messze el lehetett látni, hogy a messze lévő hegyek úgy tűntek, mintha a szomszédban lennének. Csillogott minden, a felhők meg világítottak!
Na ennyi volt a mai firkálásom, nem tudom, mikor lesz majd időm írni. Kitartás! (Betartás :P )