Nincs sok minden, amit lehetne róla írni, viszonylag jól éreztem magam, már amennyire általában ahhoz képest, jött a Rita meg a Sanyi szervezni, Ritát már évek óta nem láttam, muszáj lesz vele még találkozni valamikor. A Király utca – Körút kereszteződést kaptuk még pár szervezővel egyetemben, a gyalogosokat illetve autókat plusz kombínót kellett átengedni a bringásokon át, néha megállítva a tömeget. Lehetne sok mindent írni, de nincs kedvem. Poén volt, jó kis gyakorlat, aztán találkoztunk Gáborral, Rékával, utána elmentünk a Városligetbe, aztán a Nagyi palacsintázójába, ott mindenki evett egy öcsi menüt, aztán hazajöttem. Öcsém is volt, találkoztam vele. Amúgymeg azért ilyen béna bejegyzés lett ez, mert *szar* a kedvem. Pont. Képek esetleg lesznek. Azaz rájöttem, olyan a kedvem, hogy keserűen nevetem ki önmagamat. Ez a jó kifejezés.
Képeket töltöm fel a galériába.
Akermennyire is utáltok emiatt, meg amúgy is, de már csak azért is felteszek egy képet a kaktuszomról, mert megint virágzik, ami eléggé ritkaságszámba megy, másrészt meg nagyon szép szerintem. Ráadásul két virága egyszerre nyílt ki. Mondjuk élőben sokkal tutibb a látvány. Szóval akit nem érdekel, az nem nézi.
