Ma olyan jót álmodtam, hogy elment a kedvem az élettől. Látszólag ellentmondás, de gondolj csak bele.
Ma csak délben volt az első órám, úgyhogy reggeel kipihenhettem magam, és még álmodtam is, bár arra már nem emlékszem, mert nem volt érdekes. Egyébként én mindig reggel félálmomban szoktam jókat álmodni, miután már felébredtem, csak visszaalszom kicsit.
Maguk az órák nem voltak valami érdekesek, szokás szerint haza-egyetemre bicajoztam háromszor is.
Este megbeszéltem Sanyival, hogy találkozzunk, meg még akkormár egyúttal egy pizza is belefér Budapest legjobb pizzázójában, a Pizza Boy-ban. Aztán volt egy kicsi kavar, de végül is megtaláltuk egymást, és a pizza is finom volt. Kimentünk a zp-hez, Neo volt, de nem mentünk be, mert a bicajokat nem tudtuk volna lezárni. Majd holnap. Elmentünk még az I épülethez, ott mesélt Kínáról, meg dumáltunk, aztán miután már jégkockává fagytunk, mert töklenge ruhánban voltunk, hazaindultunk. El a Móriczra, majd Villányin el BAH csomópontig, ahol elváltak útjaink. Bicajozás közben viszont semennyire sem fáztam. Nagyon jól esett, mert azért elég hűvös volt, és ezért nem kellett tekerni ezerrel, hogy hűtsön a menetszél, hanem szép nyugisan menve is jó volt a hőháztartás 
Ma viszont tanultam egy nagyon érdekes dolgot, ami nagyon tetszik: egy újfajta cipőbekötési módszer, amivel kb. harmadannyi idő alatt tudom bekötni a cipőmet, ráadásul látványos 
Majd gyakorlom, és elkápráztatok mindenkit!
Jóéjt.
