Taracsökopekinográf

A nap első felében semmi izgalmas nem volt, reggel korán fél órás késéssel beslattyugtam sziltan órára, egész végig figyeltem, mert azt kell, leadtam a házit, aztán hazajöttem. Aztán másfél órával később ismételten be, de előtte Ritával beszéltem, és jól kitalálta, hogy találkozzunk. A matekgyakorlatot végigszenvedtem, egyszerűen nem lehet követni a tanárt. Akkora segg alapból, és ehhez az jön hozzá, hogy ahelyett, hogy végigvezetne a feladat megoldásán, fejben egyszerre kiszámol öt lépést, néha firkál valami részeredményt a táblára, aztán végül felírja az eredményt. Én elhiszem, hogy milyen jó fejszámoló, meg mekkora logikája van már, de én matekból szeretném lépésenként átlátni a feladat megoldását. Mert így a mostani állapotomban, alig értek valamit. Én utálok minden kockamatematikust, ha ránézek egy ilyen emberre az jut eszembe (sztereotípiám, előítéletes vagyok ám!), hogy biztos egész nap a matek jár a fejükben, mittomén, ha felmegy egy lépcsőn, akkor az emelkedés szinuszát meg koszinuszát számolgatja, ha meglát egy labdát, rögtön eszébejut, hogy R-köb-pí-per-4 ugye, ha jól emlékszem, aztán minden a matek. Ezek nem emberek. Amúgy az arcában van valami nagyon furcsa. A szeme miatt, vagy a szja miatt, de olyan az egész arca, mintha üres lenne az egész tekintete, de ezt most komolyan. Vagy mintha a szemével nem nézne. Majd csinálok róla képet. Vá. Elegem van a matekból. Sziltanból legalább elmagyarázza eléggé a dolgokat a tanár, és kapisgálok is valamit. Meg az kézzelfogható, el lehet képzelni. Az meg a legdurvább, amikor egy lány megy el matematikusnak… Jobb dolga nincs? Na mindegy.
Aztán amint elszabadultam matekról, mentem is a Délihez, ahol némi késést leszámítva találkoztam végre a Ritával. A terv az volt, hogy mozi.Előtte még elmentünk pár helyre, fotót hívatni elő, meg számológépet javíttatni, aztán felmentünk a MOM-hoz, ahol először is Szokás szerint megnéztük az Apple boltot, és Rita végigtapizta az összes gépet Aztán felmentünk az emeletre, és ettünk mindketten gyrost pitában, nagyon finom volt, de nem valami olcsó, és még tudtam volna enni utána. Olyan filmeket adtak csak, amikhez egyáltalán nem volt kedvem. A megérzéseim soha nem csaptak be.
Persze végül Rita rávett, hogy azért nézzünk meg egy filmet: Agyő, nagy Ő! (The Heartbreak Kid). Na ezért mondtam, hogy a megérzéseim ugye… Ritka béna film, nagyon erőltetett, de mégis volt benne csomó poén. De így szinte előre lehetett mindent sejteni. Önsanyargatásként szívesen ajánlom mindenkinek. De annyira azért mégse szar. De beteg, és fájdalmas, vá. Ambivalens. 4/10.
Még délelőtt a városban száguldva elszakadt a váltóbowdenem, egyből leváltott a cucc, úgyhogy valahogy kievickéltem a forgalomból, és már csak visszafogottan tudok közlekedni a járdán. Nem tudok nagyobb sebességre váltani. Új bowdent már vettem, majd holnap befűzöm, ma már nem volt időm rá
Ja és azt sem szabad kifelejteni, hogy a film előtt, kaja után volt kb. két-két és fél óránk, és egy jó nagyot sétáltun ka környéken. Voltunk a régisulimák, körbementünk a gesztenyés parkban, mécsest gyújtottunk egy emlékműnél, mert találtunk, és volt nálunk öngyújtó. Meg nagyon sokat dumáltunk, és beszélgettünk mindenféléről. Kellenek ezek a találkozások