Tegnap Dzsemmel találkozó Kuplungnál, éhesek vagyunk, elmentünk Pasába, nagyevés, gyros, én még 4 baklava is, mert jól esett. Utána el a kisszimplába (otthonos nagyon, még kutyus is van), ott két tea fejenként és soksok duma meg cigifüst, büdösek lettünk. Aztán megint el a kuplungba, de csak benézés, mert zaj van és mégtöbb füst. Új hely: mumus, főleg a rajzok a falakon jók, Anna söröz, én nem, mert utálom. Ott is dumaduma, kitalátunk soksok hülyeséget, meg hogy majd streetartot fogunk alkotni, új irányvonal, stb. Fújni fogunk. Jó stencileket. Lassan elmúlik éjfél, hazaindulabanda, buszmegállóban megvárom vele a buszt én meg tekerek utána. Illetve előtte végig az Erzsébet hídon is, csak a hegyalja úton felfelé ért utól a busza, közben egy köszöntem egy kedves bringás lánynak aki pont ott tekert fel előtte, persze megelőztem. Fent a megállóban megint talákoztunk Dzsemmel, aztán hazafelé vettem az útirányt. A BAH-nál a felüljárón mentem, ott még nem volt gáz, de mikor az aljáhz értem, mellettem kétoldalt autók soksokkal, meg dudáltak is, nem volt szép. Azért hazaértem, ruháimat egyből a terasztra, de még reggelre is undorító büdös. Diktafon kikapcs. Romkocsmákat imádom, meg a kísérteties éjjeli belvárost.
Először is 2007. okt. 4-én a bicajórám elérte az 5k-t, azaz az 5000 km-t. Ez azért vicces, mert szinte pont fél éve értem el a 3k-t. Aztán még tegnap kibicajoztam Mamához Hidegkútra, segítettem ezt-azt a ház körül (metszés, levélsöprés), éppen akkor jött Szilvi is, ráadásul bicajjal, úgyhogy vele mentem haza egy darabon, és most nem ám a szokásos úton mentünk, hanem a reptér mellett, láttam a Dombot is. Reggel meg voltunk istentiszteleten is, már rég voltunk.
A lomtalanítás is lezajlott a környékünkön, jópár nap alatt… Alapvetően szeretem, mert körbe lehet bicajozni, és én pl. barkácsoláshoz mindig találok egy csomó érdekes dolgot, amit aztán én is vagy kiszórok, vagy csinálok belőle valamit. Hát idén nem sok minden érdekes volt, a Balázs egy bácsitól kapott csomó bélyeget, mert mostanában minden idős bácsitól, nénitől megkérdezni, hogy nincs-e régi bélyege, aztán néha bejön neki. Az viszont nagyon idegesít ebben az egész lomtalanításban, hogy direkt nem hirdetik ki az időpontját, hogy elkerüljék a környék megszállását mindenféle jöttmentek által. Elvileg egy héttel előtte viszont mindenki kapna levelet, hogy mikor lesz. Ennek ellenére semmit sem tudtunk, Anya is csak úgy tudta meg, hogy mikor lehet kipakolni, hogy felhívta a központjukat. Ugyanakkor a hiénák viszont úgy látszik előre tudták, mert már napokkal előtte ellepték a környéket. Úgy látszik nem jött be a hirtelen(nem)értesítős módszer. 10 méterenként minden kupacra kiültetnek valakit, amerre csak nézel mindenhol olyanok ülnek, és több napra is ott maradnak, ott alszanak, ott kajálnak helyben, és ott intézik folyó ügyeiket, nem folytatom, engem annyira nem érint, mert én csak bicajjal végigmegyek az utcán, de még így is néha megcsap nem éppen finom illat… Mindegy, idegesítő népség. Ezt nem az egész népségre kiterjedően értem, hanem bizonyos rétegükre. A többivel semmi bajom nincsen.
Ma reggel nagyon nem esett jól felkelni, jéghidegbe kibújni a paplan alól, és elmenni reggeli futásra, brr. Aztán egy idő után már nem fáztam, lefutottam az adagot, és hazamentem, majd ismét be matekra, kb. egy órás késéssel.
Aztán jött a nap fénypontja: 1155-kor kivonultam óráról búcsút intve kedves csoporttársaimnak, és kimentem a Gellért-térre, ahol pár percet kellett csak várnom a Krisztire, ugyanis múlt héten megbeszéltük, hogy izé, hát már tök régen találkoztunk, kéne ez ellen tenni valamit, de tényleg, mert mindig csak mondjuk, úgyhogy ez most biztosra megbeszéltük. Én otthon hagytam a pénztárcámat ügyesen, Krisztinél meg volt összesen 70 forint, úgyhogy a kajálás kiesett a lehetőségek közül, pedig jó lett volna. Azt majd legközelebb. Mivel Kriszti még nem igazán járt a BME-n idegenvezetőset játszottam, ő meg turistát, és keresztbe-kasul jártunk mindent, közben dumálgattunk, de még előtte is a park egyik padján. Nagyon el volt ájulva, hogy milyen szépek itt az épületek, milyen sok zöld van, a Közgázhoz képest Paradicsom ez a vidék. Eddig nem nagyon becsültem, mostantól azért ügyelni fogok erre is. Közben vettünk két csomag ropit a 70 forintból, azt megettük, meg én is direkt vittem egy csokit, azt elfeleztük. Aztán szépen elbúcsúztunk, és ő ment haza, én szintén, enni valamit. Utána már nem akartam bemenni, mert sokat késtem volna és különben is hullafáradt voltam/vagyok, kicsit igyekeztem rendet rakni a szobámban, aztán nem igazán bírtam tovább, és elaludtam. Be kellett volna takaróznom, mert félálmomban fáztam, de felébredni nem nagyon tudtam, szóval nem volt jó alvás.
