RIP - Mark Hoekstra

Egyik elindítója volt az iPodos barkácsolásaimnak. Nagyon sokat tanultam a leírásaiból és érdekes barkácsprodzsektjeiből. Érdekesebbnél érdekesebb ötletei voltak. Olyan polihisztorféle volt. Aktív bringás volt. Példaképemnek nevezni túlzás lenne, de felnéztem rá. Az ő honlapja - a híres geektechnique.org - inspirált részben a saját, hasonló stílusú barkácsolásaimmal és fejlesztéssel, dizájnnal foglalkozó honlapom elindításában és tartalommal való töltögetésében. 34 évesen költözött el innen a földi világból. Nagyon megborzongató, hogy bárki, bármikor.

Csak megköszönni tudom a sok átadott tudást! (Külön öröm volt, amikor az egyik kedves kommentelőm a másik honlapomon Mark Hoekstra honlapjához hasonlította az oldalamat.)

“Építsünk fixit!” prodzsekt - Elkészült!

Ma befejeztem a fixim építését. Kész. Megnéztem a naptárat és napra pontosan két hónapja kezdtem el mindent. Ekkora egybeesést…
Azt még nem is írtam, de tegnapelőtt megérkezett postán a megrendelt Cane Creek 200TT időfutam fékkar-pár, ami a fekete színével és különös formájával nekem nagyon bejön. Akkor egész délután a felszerelésével foglalkoztam. A kormányról leszedtem az amúgy is elbénázott bandázst, és kicseréltem a bowdeneket, bowdenházakat. A fék felszereléséhez legalább egy óráig reszelgetteem a kormányt, hogy postosan belepasszoljon.
Lényeg a lényeg, hogy már majdnem minden kész volt (bandázs persze még mindig nem lett tökéletes, de haladok), egyedül a bandázst lezáró fekete szigszalag hiányzott mindenről.
Ma tudtam azt is szerezni Matt-tól, akinek ezért soksok köszönet :D
KÉSZ A FIXIM, két hónap a tervezéstől az elkészült bringáig!

Valamikor teszek fel képeket, mert azok még hiányoznak. Időm meg nincs.

Raleigh:Fixi!

Nagy nap a mai: mindegy :D Szóval úgy kezdődött, hogy ma volt egy kis időm, és kitaláltam, hogy megelőlegezem magamnak a Raleigh kerekét és megveszem ma, merthogy lett volna rá pénzem. Így hát elindultam hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó Északpest irányába, pontosabban a Tél utca 143. szám alá, ahol lakozik a Matuz mester. Az ő honlapján néztem ki a Miche Primato Pistard pályaagyas kerékszettet, ami hiányzott a fixihez. Maga az agypár 15900 Forint, plusz a felnik darabja 6500 Forint, plusz a küllők ami olyan 60-80 Forint darabja (2×32 darab), namármost ez a kerékszett fűzéssel (ami volt egy órai munka) került 32000 Forintba, ami nagyon jó árnak mondható. Vettem még egy 17 fogú lánckereket, szóval az áttétel nem változott, kissé durva 52/17-es. (Ha a két szám hányadosa 3 fölött van, az már combosnak mondható… 52:17=3.0588 :D ) Aztán még szerencsére megkérdeztem, hogy ugye jók lesznek a mosatani gumiköpenyeim erre a kerekekre, hát sajnos azok 630mm-esek (egy régi holland szabvány); erre a felnire 622-es gumi való, szóval ráadás 2×1800 Forint külső gumira. Összesen 36600 Forint lett volna, de végül csak 35000 Forintot kért. Mondjuk ebben az is benne van szerintem, hogy papírt azt nem kaptam, haragszom is magamra, hogy elfelejtettem nyugtát kérni, de ezt nem nekem kellene kérni, hanem adniuk kellene alapból. Így naná, hogy belefér egy kis kedvezmény, ha nem is fizetnek áfát. Na mindegy. Ez rossz pont nekik.
Az alaphangulat amúgy kissé lenézős, bár az egyik srác eléggé segítőkész volt, 3-an voltak összesen.
Majd egyszer írok egy bejegyzést az eddig általam megismert bicajboltokról, eladókról, mert kell.
Na a hazaút az nagyon kemény volt. Az U lakatomra felfűztem mindkét kereket, szóval olyan 4 kilót vittem fél kézzel kitartva, fél kézzel kormányozva, és haladva olyan jó 10-15 km/h sebességgel… Mindezt Budapest másik feléből hazafelé. Néhány kiloméretenként kezet cseréltem (azaz áttettem a cuccot a másik kezembe), mert egyszerűen már zsibbadt és begörcsölt. Szal megszenvedtem én azért a fixiért ;) Annyira jó volt átérni a budai oldalra, aztán beérni az utcánkba, jajj. Kb. másfél óra alatt mentem 15-20 km-t.
Itthon persze nem nyugodtam, és neki is álltam átszerelni a kerekeket, majdnem minden gond nélkül ment, utálok belsőt cserélni, mindig csomót kell szórakozni a gumi lefeszítésével, ráadásul sebes is a kezem, jót tesz neki… Meg az a sok olaj. Mindig koromfekete kézzel megyek haza és nincs olyan hét, amikor ne lenne fekete akár csak egy napig a kezem. Ez van. Végülis én élvezem azt, hogy barkácsolok, alkotok, ügyesedek. Máskor majd kesztyű, de mindig elfelejtem.
A lényeg, hogy már sötét estére kész lett a Raleigh, újjászületett! Fekete kerekekkel egyszerűen annyira gyönyörű, hogy öröm ránézni. Mindenhol arányos, szép. Holnap éles tesztelés, bár ma sem bírtam ki, hogy pár háztömböt ne menjek.
ÉLETEMBEN MOST MENTEM ELŐSZÖR FIXIVEL! Érdekes. Klipszes pedál meg kell, megdupláz minden erőt.
Holnap majd a tapasztalatok!

Hazafelé, meg amikor vánszorogtam tök tehetetlenül Újpestről egyszercsak elmentem egy gazos rész mellett, és nem is vettem észre, hirtelen a fűből felpattant 3 nagy ugyanolyan kinézetű testvér kutya, és ugattak meg acsarkodtak, egyik el is kezdett futni felém, de szerencsére enm követtek, csak nagyon mérgesen figyeltek, míg el nem tűntem a következő kanyarban… Annyira de annyira utálom az ugatós, harapós, vicsorgós kóbor kutyákat, amik még agresszívek is… Kicsit megdobta ez az adrenalinszintemet, nem szeretem az ilyen halyzeteket, mit csinálnék ilyenkor? Ráadásul 3 ellen…

Na jóéjt, megúsztam.

Ma nem vittem túlzásba …

… a szerelést, igaz délelőtt a Kertben voltunk kicsit rendezkedni, meg készülni a tavaszra. A Raleigh-gel annyit haladtam, hogy mégis sikerült szétszednem a racsniját. De még mindig nem teljesen. A fogaskoszorú, vagy hogyhívják már lejött, de magának a racsninak a közepe, akár tengelye, na azt sehogy az életben nem tudtam lecsavarni a kerékagyról. Jól ráette magát… Akármekkora erőkarral, nagy vasakkal próbáltam lecsavarni, nem jött… Igaz, ha lett volna hozzá olyan speckó szerszámom, talán lett volna esélyem. Holnap esetleg elviszem a szervizbe, hogy segítsenek :)
Tanulni meg egy mukkot nem tanultam, megint.