A mai nappal elkezdődött a második fixiépítős prodzsektem, pár napja kinéztem a Bikemag aprón egy Francesco Moser országútit, 32ezer Ft-os áron, amit később 30ezerre alkudtam (máskor jobban megy az alkudozás, csak most nem vitt rá a lélek). Ma szólt a tulajdonos, hogy felhozta Pestre, mehetek érte a Nagy Lajos király útra. Felültem a Raleigh-re és kitekeregtem a vásors másik felébe. Ott 10-15 perc átvizsgálgatás után rászántam magam a döntésre és kicsengettem a vételárat a jövőre vetve tekintetemet, majd távoztam. Érdekes volt a hazaút, ültem a fiximen és fél kézzel a kormányt fogtam a közepetáján, másik kezemmel meg húztam magam mellett az új szerzeményt, a Moser-t. A táv biztos több volt, mint 10 kilométer hazáig, direkt kisebb forgalmú utcákban mentem, a végére egész jól belejöttem az utánfutózásba, nem szabadott gyorsan menni, mert fél kézzel tartva a kormányt nem tudtam jól fékezni. Bizakodva vágok neki második fixim építésének, szerintem jó alapot választottam:
Kb. 55-ös F. Moser vázon teljes 105-ös Shimano szett (úgyis leszedem 
) és a festéstől eltekintve nagyon jó állapotú bringa. Majd még holnap jobban átvizsgálom. Valószínűleg teljesen átkrómoztatom, hogy mindenhol csillogjon 
(Most gyönyörű rózsaszín 
) Terveim között szerepel még álmaim Miche Primato pályahajtóművének valamint pályaagyainak beszerzése valami jófajta duplafalú felnivel egyetemben. A mostanival nagyon elégedett vagyok, egy hajszálnyi nyolcas sincs még benne egy év után. Képet majd holnap, ez most elég összevissza lett
Ma befejeztem a fixim építését. Kész. Megnéztem a naptárat és napra pontosan két hónapja kezdtem el mindent. Ekkora egybeesést…
Azt még nem is írtam, de tegnapelőtt megérkezett postán a megrendelt Cane Creek 200TT időfutam fékkar-pár, ami a fekete színével és különös formájával nekem nagyon bejön. Akkor egész délután a felszerelésével foglalkoztam. A kormányról leszedtem az amúgy is elbénázott bandázst, és kicseréltem a bowdeneket, bowdenházakat. A fék felszereléséhez legalább egy óráig reszelgetteem a kormányt, hogy postosan belepasszoljon.
Lényeg a lényeg, hogy már majdnem minden kész volt (bandázs persze még mindig nem lett tökéletes, de haladok), egyedül a bandázst lezáró fekete szigszalag hiányzott mindenről.
Ma tudtam azt is szerezni Matt-tól, akinek ezért soksok köszönet
KÉSZ A FIXIM, két hónap a tervezéstől az elkészült bringáig!
Valamikor teszek fel képeket, mert azok még hiányoznak. Időm meg nincs.
Tegnap kaptam az egyik évfolyamtársamtól, Petitől egy jó kis fém klipszet a pedálomra, még a régi jófajtákból egyet. Nem műanyag, hanem fém, bőrszíjjal. Aznap még vettem egy új tengelyt a hajtókarhoz, mert ami eddig volt benne középen, szerintem még az eredeti lehetett. Nagyon ki volt kopva, pár helyen jól megütötték a csapágygolyók, nem forgott szépen, akadozott. Viszont ahhoz, hogy ezt a tengelyt kiszedjem, le kellett szedni a hajtókarokat, amit eddig sehogy sem tudtam. Hétvégén kinéztünk a bolhapiacra, ahol végre sikerült elcsípnem 1000Ft-ért (1200-ról alkudtam ) egy elég fontos célszerszámot, hajtókarleszedőt. Ez egy olyan cucc, hogy csavarban csavar, a külső részt be lehet csavarni a hajtókar belső menetébe és a belsejét meg ebbe belecsavarni, és ezáltal ez letolja a hajtókart a tengelyről. Ennek segítségével sikeresen megszabadultam a hajtókaroktól és a pedáloktól, ki tudtam cserélni a középtengelyt. 100Ft-ért odaadta az eladó scrác a Zöld Pont-ban. Jófejek ott. És még közel is van az egyetemhez. Vettem még küllőkulcsot is, meg akarok tanulni kereket építeni. Majd csinálok egy állványt.
Na szóval a klipszet is feltettem (a pedálszájkosár) és meglepően javítja a teljesítményt. Kb. háromszorosára. Húzni is tudom a pedált, nem csak taposni.
Ma próbáltam ki élesben, úton. Nagyon jól lehet vele gyorsulni, szinte mintha kilőnének. Megállni is ezerszer könnyebb így a fixivel, mivel nem csak egyik lábammal tartok ellent a pedálnak, hanem az első lábammal húzom is felfelé. Szkidelni is már magamhoz képest elég jól tudok, rámfér még a gyakorlás. Ez meg mester.
Ma viszont belovaglás gyanánt fogtam magamat és feltekertem a János hegyre. Naggyon durva volt, nem is emlékszem, mikor voltam ennyire fárasztó túrán utoljára. Klipsz nélkül szerintem még egy két kilométerre sem jutottam volna, annyira meredek volt mindenhol az út. Szinte egyenesvonalban mentem fel itthonról a Normafáig, ami azt jelenti, hogy folyamatos emelkedés mindenütt. 4x tettem le a lábamat, 3szor kocsik miatt centi vékony utcában, egyszer meg egy oylan meredek szakaszon, hogy már a klipszből is kijött a lábam, annyira nem lehetett húzni felfelé (Melinda utca ). Aztán én arra számítottam, hogy nagyon messze lesz még a vége, és egyszercsak hipp-hopp ott voltam a Fogaskerekű végállomásán, nagyon örültem. Onnantól az erzsébet kilátóig semi baj, de ha már elmentem odáig, megpróbáltam felmenni. ÉS SIKERÜLT, =%>#£ nagy áttétellel, kb centiről centir haladva a végén már, csoda hogy nem szakadt szét a klipsz meg a bicajom, mindent beleadtam, és amikor az utolsó méteren már picit enyhülni kezdett, na az már jó érzés volt. Viszont előtte már majdnem olyan volt, hogy megállt a pedál, oszt csá. Ahogy mentem lefelé a lejtőn, lábból em tudtam volna visszafogni, csak gyorsult, itt sajnos a fékeket is ahsználnom kellett, eddig sikerült nélkülük. Persze elkezdett szépen cseperegni az eső, aztán esti és mire leértem a hogy másik odlalán a Budakeszi útra, már zuhogott. Viszont a jó vizes aszfalton jól lehetett skidelni, gyakoroltam. A Budakeszi úton így először fixivel kicsit félelmetes volt zúzni lefelé, féket használtam kivételesen, de az eső meg a kátyúk nem voltak kellemes élmények. Majd egyre jobban belerázódok, megszokás kérdése a forgalomban a közlekedés. És rutin persze. Gyűjtöm szorgosan. MIndenesetre fixivel inkább sík városrészen jó közlekedni, lejtőn folyamatosan vissza kell fogni, nehogy túlságosan beforogjon. Tanulok mindig újat.
Aztán Budagyöngyétől már nem volt durva, igaz dugó volt. Így klipsszel tudom annyira húzni, hogy a forgalommal egy sebességgel haladok. Síkon 40 érzésem szerint simán megy.
Teljesen szétáztam, otthon lecsutakoltam a lovamat, kicsit rendbetettem, megtörölgettem. Nagyon szeretem.
Ezentúl nem visze esőkabátot, mert ha viszek, akkoris szétázok benne, ha meg nem esik az eső, akkor megleizzadok benne, mert befülled. Ha meg nem viszek, akkor meg megázok, és nem zavar. Nem a legkellemesebb dolog, de nem vagyok cukorból
Nagy kaland volt!
Nagy nap a mai: mindegy Szóval úgy kezdődött, hogy ma volt egy kis időm, és kitaláltam, hogy megelőlegezem magamnak a Raleigh kerekét és megveszem ma, merthogy lett volna rá pénzem. Így hát elindultam hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó Északpest irányába, pontosabban a Tél utca 143. szám alá, ahol lakozik a Matuz mester. Az ő honlapján néztem ki a Miche Primato Pistard pályaagyas kerékszettet, ami hiányzott a fixihez. Maga az agypár 15900 Forint, plusz a felnik darabja 6500 Forint, plusz a küllők ami olyan 60-80 Forint darabja (2×32 darab), namármost ez a kerékszett fűzéssel (ami volt egy órai munka) került 32000 Forintba, ami nagyon jó árnak mondható. Vettem még egy 17 fogú lánckereket, szóval az áttétel nem változott, kissé durva 52/17-es. (Ha a két szám hányadosa 3 fölött van, az már combosnak mondható… 52:17=3.0588 ) Aztán még szerencsére megkérdeztem, hogy ugye jók lesznek a mosatani gumiköpenyeim erre a kerekekre, hát sajnos azok 630mm-esek (egy régi holland szabvány); erre a felnire 622-es gumi való, szóval ráadás 2×1800 Forint külső gumira. Összesen 36600 Forint lett volna, de végül csak 35000 Forintot kért. Mondjuk ebben az is benne van szerintem, hogy papírt azt nem kaptam, haragszom is magamra, hogy elfelejtettem nyugtát kérni, de ezt nem nekem kellene kérni, hanem adniuk kellene alapból. Így naná, hogy belefér egy kis kedvezmény, ha nem is fizetnek áfát. Na mindegy. Ez rossz pont nekik.
Az alaphangulat amúgy kissé lenézős, bár az egyik srác eléggé segítőkész volt, 3-an voltak összesen.
Majd egyszer írok egy bejegyzést az eddig általam megismert bicajboltokról, eladókról, mert kell.
Na a hazaút az nagyon kemény volt. Az U lakatomra felfűztem mindkét kereket, szóval olyan 4 kilót vittem fél kézzel kitartva, fél kézzel kormányozva, és haladva olyan jó 10-15 km/h sebességgel… Mindezt Budapest másik feléből hazafelé. Néhány kiloméretenként kezet cseréltem (azaz áttettem a cuccot a másik kezembe), mert egyszerűen már zsibbadt és begörcsölt. Szal megszenvedtem én azért a fixiért 
Annyira jó volt átérni a budai oldalra, aztán beérni az utcánkba, jajj. Kb. másfél óra alatt mentem 15-20 km-t.
Itthon persze nem nyugodtam, és neki is álltam átszerelni a kerekeket, majdnem minden gond nélkül ment, utálok belsőt cserélni, mindig csomót kell szórakozni a gumi lefeszítésével, ráadásul sebes is a kezem, jót tesz neki… Meg az a sok olaj. Mindig koromfekete kézzel megyek haza és nincs olyan hét, amikor ne lenne fekete akár csak egy napig a kezem. Ez van. Végülis én élvezem azt, hogy barkácsolok, alkotok, ügyesedek. Máskor majd kesztyű, de mindig elfelejtem.
A lényeg, hogy már sötét estére kész lett a Raleigh, újjászületett! Fekete kerekekkel egyszerűen annyira gyönyörű, hogy öröm ránézni. Mindenhol arányos, szép. Holnap éles tesztelés, bár ma sem bírtam ki, hogy pár háztömböt ne menjek.
ÉLETEMBEN MOST MENTEM ELŐSZÖR FIXIVEL! Érdekes. Klipszes pedál meg kell, megdupláz minden erőt.
Holnap majd a tapasztalatok!
Hazafelé, meg amikor vánszorogtam tök tehetetlenül Újpestről egyszercsak elmentem egy gazos rész mellett, és nem is vettem észre, hirtelen a fűből felpattant 3 nagy ugyanolyan kinézetű testvér kutya, és ugattak meg acsarkodtak, egyik el is kezdett futni felém, de szerencsére enm követtek, csak nagyon mérgesen figyeltek, míg el nem tűntem a következő kanyarban… Annyira de annyira utálom az ugatós, harapós, vicsorgós kóbor kutyákat, amik még agresszívek is… Kicsit megdobta ez az adrenalinszintemet, nem szeretem az ilyen halyzeteket, mit csinálnék ilyenkor? Ráadásul 3 ellen…
Na jóéjt, megúsztam.
