Nem volt jó

Reggel el kellett mennem a Móriczra iPod ügyben, közben elkezdett furcsán lötyögni a hátsó lánckerekem és egy erősebb odalépésre elkezdett forogni. Meg vissza, meg mindenfelé. Egyik kanyarodásnál nem tudtam ellentartani a lábammal, hogy lassítsak, majdnem el is estem hirtelen. A kanyarban a lábfék helyett hirtelen meghúztam a rendes fékeket, hogy akkor azzal fékezek, de valahogya nnyira hirtelen volt, hogy a hátsóm nagy ívben kifarolt, majdnem kicsúszott alólam az egész bringa, de valahogy megakadt a kerék, és visszadobott a centrifugális erő függőlegesbe. Aztán totál lelazul a lánckerék, és nem lehetett hajtani a bicajt. Valahogy megbütyköltem, hogy óvatosan lehessen menni vele, és elmentem kezdésnek a Zöld Pont bicajboltba a Bartók Béla úton. Hogy mégis mit szólnak erre.

Két eladó szokott lenni, az egyik egy magasabb, kedves és nagyon segítőkész, a másik, az alacsonyabb nekem eléggé ellenszenves. Nem az, hogy próbál segítőkész lenni, hanem ott húz le, ahol tud. A másik pont az ellenkezője, őt nagyon bírom. Most persze az alacsonyabb volt. Mutatom neki a lenyúzott hátsó agyat a lánckerékkel, erre EGYBŐL elkezdi, hogy ez nem garanciális, mert nem rendeltetésszerűen volt használva, pályaagy, ezért nem lehet utcán használni, stb. Azért pályaagy, mert jobb minőségű. Mire való egy bicikli??? Na mindegy, a lényeg, hogy rögtön ezzel kezd, mikor még nem is mondtam, hogy mit akarok. Más kérdés, hogy nem is náluk vettem a kereket, nem is akartam ott kicseréltetni. Mégis csak a véleményükre lettem volna kíváncsi. A magasabbik véleményére.

Valahogy hazaevickéltem, remélve, hogy a láckerékről ment le a menet és nem az agyról. Otthon szétszedtem, szerencsére eszembe jutott a Rotafixa módszer, úgyhogy le tudtam csavarni a lánckereket. A hátsó agyon egy milliméternyi menet seem volt!!! Felhívtam Matuzmesteréket, mondom, hogy mi van, vigyem be, megnézik. Másik bicajt előszedtem, kereket a hátamra, és elmentem Újpestre a Tél utcába. Hát ott azt mondták, hogy ilyet még az életben nem láttak… Nagyon rendesek voltak, egyből új agyat előszedtek, és a kereket átfűzték az új Miche Primato pályaagyra és kicentírozták ott helyben. Igaz volt több mint egy óra. De ezt a hozzáállást értékelem. Nem azon kezdenek el rögtön kötözködni, hogy miért, hogy, hanem kicserélik, hogy ne úgy menjek el, hogy ide sem jövök többet. Ezzel bebiztosítottál magukat nálam, ha kell valami nagyobb dolgot vennem, mondjuk egy új bringát építek, akkor tuti náluk fogok vásárolni. Az az egy baj, hogy nagyon messze vannak.

Matuzmester elkönyvelhet magának egy nagy pirospontot.

Annyira szokatlan volt a másik bringával menni… Nehéz az egész, idegesítő a teleszkóp, a fixihez képest puha és vastag kerekek, vá. Néha majd megyek vele egy kört, hogy nehogy elfelejtsem értékelni a mostani bicajomat. Itthon összeépítettem szépen, és olyan, mint újkorában! Remélem ez az incidens csak véletlenül fordult elő vele, remélem nem lesz hasonló gondja még jópár éven keresztül. Annak viszont örülök, hogy mindezt sikerült fél nap alatt elintézni, nem kell várni napokat, hanem még aznap megoldódott a probléma. Örülök neki.

Pár jó nap

Tegnap délelőtt elmentem a Határ úton is túlra, Délpestre kiszállítani egy csomagot, mert postást játszottam. Persze reggel irtó hideg, három réteg plusz kabát, erre meg pár órával később meleg, én meg tekerek 5 kilóval a hátamon, hát nem izzadtam le, tényleg. Még a harmadik réteg ruhám is csurom víz lett…
Aztán pont a másik irányba kellett elmennem, az Árpád-híd környékén találkoztam valakivel.
A nap más vonatkozásai elég unalmasak voltak, ilyenkor pénteken mindig elmegy az élettől is a kedvem a rohadt, hülye, értelmetlen elmebeteg matek és matektanár miatt, és úgy ahogy van ott akarom hagyni az egyetemet. Kíváncsi vagyok meddig bírom.

Este illetve éjjel találkoztam a Sanyival még egy bringázásra, alap hogy én fixivel, ő meg sárkányával. Előtte is bicajoztam még össze-vissza, felmentem a Budai várba is. Az izomlázamat már lemozogtam, már megszoktam a klipszet, irtó jól lehet vele menni, nagy segítség. Aztán valahogy úgy hozta a sors, hogy a 21-es busz vonalára keveredtünk, és akkor már egyre feljebb, és végül najó, legyen Normafa. Megmásztuk. Nagyon kijött a sima taposós pedál és a klipszes pedál közötti különbség. Olyan simán lendületesen tudtam felmenni még a meredekebb szakaszokon is, hogy na. Szegény Sanyi kicsit lassabban tudott haladni, mondjuk neki legalább 5 kilóval töb bvolt a bringája és sima pedálja volt. A normafánál bementünk apukájához a csillagvizsgálóba, nem is tudtam, hogy van ott ilyen. Majd ugyanazon az úton le a hegyről. Bevallom, néha a rendes fékkel is fékeztem, nem csak a lábammal. Lábbal annyira beforgatta volna, hogy nem tudom megállítani. Egyik megállóhelyünkön Sanyi is kipróbálta a fixit, kis gyakorlás után már tudott szkidelni is, belejött jól.

Ma pedig mégjobb programom volt és még kalandosabb, izgalmasabb. Krisztinek megígértem, hogy kimegyek hozzá Solymárra és megjavítom a defektes kerekét a bicajának, hogy Ő is tudjon Critical Mass-re jönni. Még úgyse jártam bringával solymáron, hát rajta. Bepakoltam a legszülségesebb szerszámokat, amik kellhetnek: papagájfogó, 15-ös kulcs a kerék leszedéséhez, 5-ös ,6-os kulcs apróságokhoz, hátha kell. Egy racsnis szerszámkart is betettem, enélkül a dugókulcsok nem sokat érnek. Betettem még egy pótbelsőt meg pár csavarhúzót, gumiragasztót, foltot, bicskát. A puNpa már sajnos csak útközben jutott eszembe, hát szívás. Pedig kellett volna. Jó kis bringázás volt kimenni, volt néhány elég meredek lejtő, dehát ugye klipszes pedál, nincs akadály.

Krisztinél felmentünk inni picit, huga Zsófi is otthon volt, kicsit beszélgettünk, aztán mi indultunk is bicajt javítani.

Kint arra a megfontolásra jutottunk Krisztivel, hogy vigyük le a benzinkúthoz felfújni, ami ötlet már ott megbukott, hogy nem autószelepes volt a hátsó kerék. Mindegy, sétálunk legalább egyet. Közben elkezdett esni az eső, Kriszti meg szegény már picit náthás volt, remélem nem fázott meg jobban. Mire a benzinkúthoz értünk és konstatáltuk, hogy bizony nem tudjuk felfújni, úgy elkezdett szakadni az eső, hogy mázlink volt, hogy volt valami a fejünk fölött. Ami addig száraz út volt, akkor óriási tavak keletkeztek az utakon (jaj, de szép lesz hazamenni…).

Arra jutottam, hogy nem hagyhatjuk mégse félbe a dolgot, kicserélem a belsőt az én belsőmre, aminek jó a szelepe. Azt már csak ott vettem észre, hogy az általam vitt belső már egy foltozott darab volt, de megnéztük ott egy vödör vízben és szerencsére nem volt lyukas (ablakmosásra kitettt vödör víz, de akkor nem igazán érdekelt…). Úgyhogy szépen beszereltem volna a belsőt, de nem ment bele a szelepje a felni lyukába. Kriszti éppen Benedekkel telefonást, és valahogy így kommentálta a dolgot: “Andrissal vagyunk itt a benzinkútnál, tudod, aki Velencén is ott volt. Most tágítjuk a lyukat, mert nem megy bele gumistul…” A lényeg, hogy feltaláltam magam, és a bicskámmal sikerült annyit kifaragnom a felni lyukából, hogy végre átfért rajta a szelep. Utána már csak visszaépítettem a bicót, felfújtuk és voálá (tudom, voilá…) kész is lett! Kriszti örül és holnap Ő is eljön CM-re, már nem lehet kifogása. Én is örülök, hogy jól megmutattam :D

A hazafelé út kiccsit érdekes volt. Solymárról semmi járda vagy bicajút Bp. felé, úgyhogy maradt a főút, ahol azért tartottam a tempót, ami azzal járt, hogy nincs pocsolyakerülgetés, nincs sárvédő, van sár, rohadt nagy, rengeteg víz, még a szám is és orrom is telement vízzel egy-egy nagyobb “tó” után. Pár méter után a gatyám átázott, kicsit később már az alsógatyám is, a táskám meg kapott szépen homokos saras vizet. De legalább a hátamat védte. Pesthidegkút éppen útba esett, a Máriaremetei útról el tudtam menni Mamához és meglátogattam, és bár nem akartam sokat maradni, mert folyt belőlem a víz, azért maradtam kicsit és ettem Somlói galuskát. Kb. fél óra múlva hazaindultam és szépen hazatekertem. Ilyen esős időben tökjól tudtam gyakorolni a szkidet, még van mit fejlődnöm, de már egész jónak érzem, amit tudok. Egy lejtőn jól egyensúlyozva, előre helyezve a súlypontot végig lehet csúszni szépen. Főleg ilyen esős időben.

Erre mentem, kicsit több lett az egész, mint 35 km.

Itthon szépen lecsutakoltam a lovamat, letörölgettem, kicsit megolajoztam, mert ez a sok víz mindent kimosott a láncról, és már kezdett hangja lenni. Elpakoltam a szerszámokat, irány a zuhany, meg a táskámat is végre kimostam. Krisztinek még adtam matricát is.

Imádom a bicajomat. Annyira jó vele menni, hogy leírhatatlan. Amikor csendben suhansz vele az üres utcában, vá.

Jóéjt. Tökjó napok voltak. Egyetemet leszámítva, mert azt utálom.

Klipsz :)

Tegnap kaptam az egyik évfolyamtársamtól, Petitől egy jó kis fém klipszet a pedálomra, még a régi jófajtákból egyet. Nem műanyag, hanem fém, bőrszíjjal. Aznap még vettem egy új tengelyt a hajtókarhoz, mert ami eddig volt benne középen, szerintem még az eredeti lehetett. Nagyon ki volt kopva, pár helyen jól megütötték a csapágygolyók, nem forgott szépen, akadozott. Viszont ahhoz, hogy ezt a tengelyt kiszedjem, le kellett szedni a hajtókarokat, amit eddig sehogy sem tudtam. Hétvégén kinéztünk a bolhapiacra, ahol végre sikerült elcsípnem 1000Ft-ért (1200-ról alkudtam :P ) egy elég fontos célszerszámot, hajtókarleszedőt. Ez egy olyan cucc, hogy csavarban csavar, a külső részt be lehet csavarni a hajtókar belső menetébe és a belsejét meg ebbe belecsavarni, és ezáltal ez letolja a hajtókart a tengelyről. Ennek segítségével sikeresen megszabadultam a hajtókaroktól és a pedáloktól, ki tudtam cserélni a középtengelyt. 100Ft-ért odaadta az eladó scrác a Zöld Pont-ban. Jófejek ott. És még közel is van az egyetemhez. Vettem még küllőkulcsot is, meg akarok tanulni kereket építeni. Majd csinálok egy állványt.
Na szóval a klipszet is feltettem (a pedálszájkosár) és meglepően javítja a teljesítményt. Kb. háromszorosára. Húzni is tudom a pedált, nem csak taposni.
Ma próbáltam ki élesben, úton. Nagyon jól lehet vele gyorsulni, szinte mintha kilőnének. Megállni is ezerszer könnyebb így a fixivel, mivel nem csak egyik lábammal tartok ellent a pedálnak, hanem az első lábammal húzom is felfelé. Szkidelni is már magamhoz képest elég jól tudok, rámfér még a gyakorlás. Ez meg mester.
Ma viszont belovaglás gyanánt fogtam magamat és feltekertem a János hegyre. Naggyon durva volt, nem is emlékszem, mikor voltam ennyire fárasztó túrán utoljára. Klipsz nélkül szerintem még egy két kilométerre sem jutottam volna, annyira meredek volt mindenhol az út. Szinte egyenesvonalban mentem fel itthonról a Normafáig, ami azt jelenti, hogy folyamatos emelkedés mindenütt. 4x tettem le a lábamat, 3szor kocsik miatt centi vékony utcában, egyszer meg egy oylan meredek szakaszon, hogy már a klipszből is kijött a lábam, annyira nem lehetett húzni felfelé (Melinda utca :P ). Aztán én arra számítottam, hogy nagyon messze lesz még a vége, és egyszercsak hipp-hopp ott voltam a Fogaskerekű végállomásán, nagyon örültem. Onnantól az erzsébet kilátóig semi baj, de ha már elmentem odáig, megpróbáltam felmenni. ÉS SIKERÜLT, =%>#£ nagy áttétellel, kb centiről centir haladva a végén már, csoda hogy nem szakadt szét a klipsz meg a bicajom, mindent beleadtam, és amikor az utolsó méteren már picit enyhülni kezdett, na az már jó érzés volt. Viszont előtte már majdnem olyan volt, hogy megállt a pedál, oszt csá. Ahogy mentem lefelé a lejtőn, lábból em tudtam volna visszafogni, csak gyorsult, itt sajnos a fékeket is ahsználnom kellett, eddig sikerült nélkülük. Persze elkezdett szépen cseperegni az eső, aztán esti és mire leértem a hogy másik odlalán a Budakeszi útra, már zuhogott. Viszont a jó vizes aszfalton jól lehetett skidelni, gyakoroltam. A Budakeszi úton így először fixivel kicsit félelmetes volt zúzni lefelé, féket használtam kivételesen, de az eső meg a kátyúk nem voltak kellemes élmények. Majd egyre jobban belerázódok, megszokás kérdése a forgalomban a közlekedés. És rutin persze. Gyűjtöm szorgosan. MIndenesetre fixivel inkább sík városrészen jó közlekedni, lejtőn folyamatosan vissza kell fogni, nehogy túlságosan beforogjon. Tanulok mindig újat.
Aztán Budagyöngyétől már nem volt durva, igaz dugó volt. Így klipsszel tudom annyira húzni, hogy a forgalommal egy sebességgel haladok. Síkon 40 érzésem szerint simán megy.
Teljesen szétáztam, otthon lecsutakoltam a lovamat, kicsit rendbetettem, megtörölgettem. Nagyon szeretem.
Ezentúl nem visze esőkabátot, mert ha viszek, akkoris szétázok benne, ha meg nem esik az eső, akkor megleizzadok benne, mert befülled. Ha meg nem viszek, akkor meg megázok, és nem zavar. Nem a legkellemesebb dolog, de nem vagyok cukorból :D
Nagy kaland volt!

Lábakon, mint a bogarak

Azt bírom a fiximben, hogy teljesen hangtalanul lehet vele suhanni. Némaság.
A mai nap amúgy eléggé kemény volt. Reggel bebumliztam a gépemmel (~15kg, kartondobozban, egy ISZONYÚ kényelmetlen fogóval) az egyetemre, ott két óra előadás, és utána már sántikáltam is el a hatos megállójába, majd azzal el a Király utcáig. Ott kóvályogtam és végül gyalogoltam nemtudom mennyit, volt az több kilométer is, eszméletlenül kénelmetlenül vánszorogtam végig a Damjanich utcába az Almárium szervizbe. Ott leadtam a gépet kijelzőcserére, szerencsére azt mondták, hogy 2-re meg is lesz. Úgyhogy szépen visszagyalogoltam, jó nagy kerülővel, először a Pajtás bicajboltban voltam pár használt alkatrészt megnézni, fékkart, lánckereket, stb. Aztán elmentem még a Bajnok-ba is, ahol láttam érdekes, pályakormányhoz való fékkart, de egyelőre nem szeretnék költekezni.
Végül szépen valahogy visszakeveredtem a Deák térre, szóval volt egy jó kis túra a városban, persze sétálva lábakon, mint a bogarak :P Ez akkora szöveg! 12-14-ig volt matekom, de kb végigaludtam, annyira utálom azt az órát meg a tanárt is. NEm magyaráz el semmit, pedig egy gyakorlati órának az lenne a pont a lényeg, váá, utálom, beteg elmeborult eltés matematikus állat. Na majd róla későbbiekben, ha olyan kedvem lesz.
Óra után szépen megint vissza a Damjanich utcába és a gép elhozása után még beköszöntem iJoe-nak a Macboltba. Azért azt nevezem, hogy egy év után beállítok, mint egykori vevője és egyből megismer. Szerintem dicséretes. Megtapizhattam az új Macbook Air-t is, elég durván vékony, fél centi sincs, de munkára tuti nem venném meg. Villogásra való, arra meg minek?
Trolival utaztam a körútig, onnan villamossal (érted, bkv-val utazom!!! pff…) Vissza megint az egyetemre, különmatekra, hogy ha már az a /!%=£# tanár nem tudja/akarja értelmesen elmagyarázni az anyagot, akkor legalább megértsem. Jó arc a Zoli, elég jól értem amiket elmond, csak szerintem az lenne a normális, hogy a tanár is ilyen szinten érthetően magyarázzon.
Összevissza kuszaság lett a bejegyzés, mert már álmos vagyok nagyot, lényeg, hogy valahogy hazaértem, jól kidöglesztett a mai kilométergyűjtés.
Persze 10-kor még elmentem egy jó kis körre a pacimmal, mert minden nap le kell lovagolni, és szokni kell. Ez gáz nagyon. Ma egyszer sem dobott le, nagyon szépen lehet vele menni, suhanni! Az áttételen még kcisit erősíten fogok, mert a mostani 40/17 nagyon pörgős, 30 felett már úgy jár a lábam, mint a motolla. Skidelni még nem tudok, majd ha lesz klipszem. Trekksztendelés pár másodpercig megy előre hátra gurulással. Menni fog az ;)
Jóéjt.
Ja, Dr. iPod lettem :D Mekkora!