Fehér holló

Taxisokkal kapcsolatban a véleményem az, hogy bunkó módon vezetnek, sokszor (főleg bicajosokra nézve) balesetveszélyes helyzetet teremtenek, azt hiszik, hogy ők az utak császárai (pedig nem is, mert a bringások azok! :D ) és ez feljogosítja őket a száguldozásra és szabálytalankodásra.

Általánosítani viszont nem szabad, mindig mondogattam, hogy azért biztos van köztük pár normális egyed, biztos csak a többség miatt alakult ki ez a nézetem. Viszont találkozni még sosem találkoztam normálisan közlekedő taxissal.

Egészen tegnapig. Állok már több mint egy perce a Budaörsi úti nagy kanyarnál a zebránál, már a fél bicajom lelóg az útra, vegyen már valaki észre. Persze nem. Jönnek, nem is gyorsan, de hogy az egyik előzékenyen megállna, hát azt már nem. Ilyenkor már úgy nagyjából tudom, hogy melyik az a kocsi, aminek a vezetője még véletlenül sem fog átengedni, taxisokra lélekben csak legyinteni szoktam, hogy na ő aztán tuti nem.

Mit ad Isten, megállt a taxis a zebrám előtt, SŐT! még át is dudált a másik a sávban nem is figyelő(…) vezetés közben telefonáló(…) nőnek, hogy talán meg kellene állni. A csaj kissé elpirult és gyorsan elrejtette a telefonját, lefékezett, én szépen megköszöntem a taxisnak az előzékenységét, és vidáman átslattyogtam a zebrán. Még ilyet, nem győztem csodálkozni!

Konklúzió: tényleg nem szabad semmiben általánosítani, kivételek mindig vannak, mégha ritkák is, mint a fehér holló. Lehet, hogy furán hangzik, de ez az apró párperces jelenet nagyon feldobott! Ilyen taxissal még sosem találkoztam, és örülök, hogy láttam egyet, aki tényleg tud úgy közlekedni, hogy másokra is figyel. Köszönöm szépen!

Nagy pirospontot a kedves taxisoknak!

Andris
Zéró komment

Nem volt jó

Reggel el kellett mennem a Móriczra iPod ügyben, közben elkezdett furcsán lötyögni a hátsó lánckerekem és egy erősebb odalépésre elkezdett forogni. Meg vissza, meg mindenfelé. Egyik kanyarodásnál nem tudtam ellentartani a lábammal, hogy lassítsak, majdnem el is estem hirtelen. A kanyarban a lábfék helyett hirtelen meghúztam a rendes fékeket, hogy akkor azzal fékezek, de valahogya nnyira hirtelen volt, hogy a hátsóm nagy ívben kifarolt, majdnem kicsúszott alólam az egész bringa, de valahogy megakadt a kerék, és visszadobott a centrifugális erő függőlegesbe. Aztán totál lelazul a lánckerék, és nem lehetett hajtani a bicajt. Valahogy megbütyköltem, hogy óvatosan lehessen menni vele, és elmentem kezdésnek a Zöld Pont bicajboltba a Bartók Béla úton. Hogy mégis mit szólnak erre.

Két eladó szokott lenni, az egyik egy magasabb, kedves és nagyon segítőkész, a másik, az alacsonyabb nekem eléggé ellenszenves. Nem az, hogy próbál segítőkész lenni, hanem ott húz le, ahol tud. A másik pont az ellenkezője, őt nagyon bírom. Most persze az alacsonyabb volt. Mutatom neki a lenyúzott hátsó agyat a lánckerékkel, erre EGYBŐL elkezdi, hogy ez nem garanciális, mert nem rendeltetésszerűen volt használva, pályaagy, ezért nem lehet utcán használni, stb. Azért pályaagy, mert jobb minőségű. Mire való egy bicikli??? Na mindegy, a lényeg, hogy rögtön ezzel kezd, mikor még nem is mondtam, hogy mit akarok. Más kérdés, hogy nem is náluk vettem a kereket, nem is akartam ott kicseréltetni. Mégis csak a véleményükre lettem volna kíváncsi. A magasabbik véleményére.

Valahogy hazaevickéltem, remélve, hogy a láckerékről ment le a menet és nem az agyról. Otthon szétszedtem, szerencsére eszembe jutott a Rotafixa módszer, úgyhogy le tudtam csavarni a lánckereket. A hátsó agyon egy milliméternyi menet seem volt!!! Felhívtam Matuzmesteréket, mondom, hogy mi van, vigyem be, megnézik. Másik bicajt előszedtem, kereket a hátamra, és elmentem Újpestre a Tél utcába. Hát ott azt mondták, hogy ilyet még az életben nem láttak… Nagyon rendesek voltak, egyből új agyat előszedtek, és a kereket átfűzték az új Miche Primato pályaagyra és kicentírozták ott helyben. Igaz volt több mint egy óra. De ezt a hozzáállást értékelem. Nem azon kezdenek el rögtön kötözködni, hogy miért, hogy, hanem kicserélik, hogy ne úgy menjek el, hogy ide sem jövök többet. Ezzel bebiztosítottál magukat nálam, ha kell valami nagyobb dolgot vennem, mondjuk egy új bringát építek, akkor tuti náluk fogok vásárolni. Az az egy baj, hogy nagyon messze vannak.

Matuzmester elkönyvelhet magának egy nagy pirospontot.

Annyira szokatlan volt a másik bringával menni… Nehéz az egész, idegesítő a teleszkóp, a fixihez képest puha és vastag kerekek, vá. Néha majd megyek vele egy kört, hogy nehogy elfelejtsem értékelni a mostani bicajomat. Itthon összeépítettem szépen, és olyan, mint újkorában! Remélem ez az incidens csak véletlenül fordult elő vele, remélem nem lesz hasonló gondja még jópár éven keresztül. Annak viszont örülök, hogy mindezt sikerült fél nap alatt elintézni, nem kell várni napokat, hanem még aznap megoldódott a probléma. Örülök neki.

Andris
3 megjegyzés

Az elkészült fiximről

Szerintem nagyon vagány lett.

Összetevők:

  • Miche Primato Pistard pályaagyak elöl hátul. Jóság.
  • Duplafalú, szegecselt felnik, fekete küllőkkel. Menő
  • Időfutam formájú kormány a koskormány helyett. Mert így kényelmesebb.
  • Cane Creek 200TT időfutam fékkarok, rejtett bowdenelvezetéssel. Nagyon szép, semmi összevissza kuszaság. Fék márpedig kell.
  • Szépen feketére bandázsolt kormány.
  • Selle Royal nyereg. Viszonylag kényelmes.
  • Eredeti hajtómű, klipszes pedálok. Hogy a cipő mindegy legyen.
  • 42/17 áttétel, nagyon pörgetős, viszont könnyebb megállni, könnyebb gyorsulni. Ugyanakkor 35 felett már tényleg nagyon pörög, nehéz tartani a tempót.
  • És persze az eredeti váz, Raleigh Gran Sport, viszonylag ép festéssel.

Úgy összességében jópár kilótól megszabadultam, racsni, lánctányér, váltók, régi nyereg, kormány terén, jó sok mindent cseréltem.
60ezer Forint környékére jött ki a végső ár.

Igazán csak így tudom értékelni ezt a bringát, hogy én építettem. A lelkem van benne. Alkatrészek után járni, válogatni. Nem egyben megvenni, kifizetni érte egyben a pénzt és már tied is. Nagyon sokat tanultam szerelés terén, sok tapasztalattal is gazdagodtam, amit már tudok később hasznosítani. Két hónapja határoztam el, hogy építek egy bicajt, és sikerült!

Az, hogy fixit építettem, igazán jó döntés volt. Tényleg más, mint egy átlagos bringa. Teljesen más érzés egy fixit hajtani. Nem akarom részletezni, mert nem tudnám szépen megfogalmazni. Jó vele végigállni egy pirost, egyensúlyozva. Jó dolog a skidelés. Jó dolog lesz egyre több trükköt megtanulni, hátrafelé menni például. Jó dolog felkapaszkodni egy hegyre és óvatosan lejönni. Fék nélkül, lábbal ellentartva. Jó amikor megnézik az utcán, hogy jé, ez nem egy szokásos bringa. Jó az, hogy nem egy dögnehéz vas minden haszontalan alkatrésszel, hanem csak a legszükségesebb cuccokkal. Mindennek van funkciója.

Kinek építhetem a következőt?

Andris
5 megjegyzés

Pár jó nap

Tegnap délelőtt elmentem a Határ úton is túlra, Délpestre kiszállítani egy csomagot, mert postást játszottam. Persze reggel irtó hideg, három réteg plusz kabát, erre meg pár órával később meleg, én meg tekerek 5 kilóval a hátamon, hát nem izzadtam le, tényleg. Még a harmadik réteg ruhám is csurom víz lett…
Aztán pont a másik irányba kellett elmennem, az Árpád-híd környékén találkoztam valakivel.
A nap más vonatkozásai elég unalmasak voltak, ilyenkor pénteken mindig elmegy az élettől is a kedvem a rohadt, hülye, értelmetlen elmebeteg matek és matektanár miatt, és úgy ahogy van ott akarom hagyni az egyetemet. Kíváncsi vagyok meddig bírom.

Este illetve éjjel találkoztam a Sanyival még egy bringázásra, alap hogy én fixivel, ő meg sárkányával. Előtte is bicajoztam még össze-vissza, felmentem a Budai várba is. Az izomlázamat már lemozogtam, már megszoktam a klipszet, irtó jól lehet vele menni, nagy segítség. Aztán valahogy úgy hozta a sors, hogy a 21-es busz vonalára keveredtünk, és akkor már egyre feljebb, és végül najó, legyen Normafa. Megmásztuk. Nagyon kijött a sima taposós pedál és a klipszes pedál közötti különbség. Olyan simán lendületesen tudtam felmenni még a meredekebb szakaszokon is, hogy na. Szegény Sanyi kicsit lassabban tudott haladni, mondjuk neki legalább 5 kilóval töb bvolt a bringája és sima pedálja volt. A normafánál bementünk apukájához a csillagvizsgálóba, nem is tudtam, hogy van ott ilyen. Majd ugyanazon az úton le a hegyről. Bevallom, néha a rendes fékkel is fékeztem, nem csak a lábammal. Lábbal annyira beforgatta volna, hogy nem tudom megállítani. Egyik megállóhelyünkön Sanyi is kipróbálta a fixit, kis gyakorlás után már tudott szkidelni is, belejött jól.

Ma pedig mégjobb programom volt és még kalandosabb, izgalmasabb. Krisztinek megígértem, hogy kimegyek hozzá Solymárra és megjavítom a defektes kerekét a bicajának, hogy Ő is tudjon Critical Mass-re jönni. Még úgyse jártam bringával solymáron, hát rajta. Bepakoltam a legszülségesebb szerszámokat, amik kellhetnek: papagájfogó, 15-ös kulcs a kerék leszedéséhez, 5-ös ,6-os kulcs apróságokhoz, hátha kell. Egy racsnis szerszámkart is betettem, enélkül a dugókulcsok nem sokat érnek. Betettem még egy pótbelsőt meg pár csavarhúzót, gumiragasztót, foltot, bicskát. A puNpa már sajnos csak útközben jutott eszembe, hát szívás. Pedig kellett volna. Jó kis bringázás volt kimenni, volt néhány elég meredek lejtő, dehát ugye klipszes pedál, nincs akadály.

Krisztinél felmentünk inni picit, huga Zsófi is otthon volt, kicsit beszélgettünk, aztán mi indultunk is bicajt javítani.

Kint arra a megfontolásra jutottunk Krisztivel, hogy vigyük le a benzinkúthoz felfújni, ami ötlet már ott megbukott, hogy nem autószelepes volt a hátsó kerék. Mindegy, sétálunk legalább egyet. Közben elkezdett esni az eső, Kriszti meg szegény már picit náthás volt, remélem nem fázott meg jobban. Mire a benzinkúthoz értünk és konstatáltuk, hogy bizony nem tudjuk felfújni, úgy elkezdett szakadni az eső, hogy mázlink volt, hogy volt valami a fejünk fölött. Ami addig száraz út volt, akkor óriási tavak keletkeztek az utakon (jaj, de szép lesz hazamenni…).

Arra jutottam, hogy nem hagyhatjuk mégse félbe a dolgot, kicserélem a belsőt az én belsőmre, aminek jó a szelepe. Azt már csak ott vettem észre, hogy az általam vitt belső már egy foltozott darab volt, de megnéztük ott egy vödör vízben és szerencsére nem volt lyukas (ablakmosásra kitettt vödör víz, de akkor nem igazán érdekelt…). Úgyhogy szépen beszereltem volna a belsőt, de nem ment bele a szelepje a felni lyukába. Kriszti éppen Benedekkel telefonást, és valahogy így kommentálta a dolgot: “Andrissal vagyunk itt a benzinkútnál, tudod, aki Velencén is ott volt. Most tágítjuk a lyukat, mert nem megy bele gumistul…” A lényeg, hogy feltaláltam magam, és a bicskámmal sikerült annyit kifaragnom a felni lyukából, hogy végre átfért rajta a szelep. Utána már csak visszaépítettem a bicót, felfújtuk és voálá (tudom, voilá…) kész is lett! Kriszti örül és holnap Ő is eljön CM-re, már nem lehet kifogása. Én is örülök, hogy jól megmutattam :D

A hazafelé út kiccsit érdekes volt. Solymárról semmi járda vagy bicajút Bp. felé, úgyhogy maradt a főút, ahol azért tartottam a tempót, ami azzal járt, hogy nincs pocsolyakerülgetés, nincs sárvédő, van sár, rohadt nagy, rengeteg víz, még a szám is és orrom is telement vízzel egy-egy nagyobb “tó” után. Pár méter után a gatyám átázott, kicsit később már az alsógatyám is, a táskám meg kapott szépen homokos saras vizet. De legalább a hátamat védte. Pesthidegkút éppen útba esett, a Máriaremetei útról el tudtam menni Mamához és meglátogattam, és bár nem akartam sokat maradni, mert folyt belőlem a víz, azért maradtam kicsit és ettem Somlói galuskát. Kb. fél óra múlva hazaindultam és szépen hazatekertem. Ilyen esős időben tökjól tudtam gyakorolni a szkidet, még van mit fejlődnöm, de már egész jónak érzem, amit tudok. Egy lejtőn jól egyensúlyozva, előre helyezve a súlypontot végig lehet csúszni szépen. Főleg ilyen esős időben.

Erre mentem, kicsit több lett az egész, mint 35 km.

Itthon szépen lecsutakoltam a lovamat, letörölgettem, kicsit megolajoztam, mert ez a sok víz mindent kimosott a láncról, és már kezdett hangja lenni. Elpakoltam a szerszámokat, irány a zuhany, meg a táskámat is végre kimostam. Krisztinek még adtam matricát is.

Imádom a bicajomat. Annyira jó vele menni, hogy leírhatatlan. Amikor csendben suhansz vele az üres utcában, vá.

Jóéjt. Tökjó napok voltak. Egyetemet leszámítva, mert azt utálom.

Andris
Zéró komment
Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések