Taracsökopekinográf

Pár év múlva majd lehet, hogy azt fogom mondani, hogy bárcsak egyetemre járhatnék, tanulhatnék, de most annyira elegem van az egész egyetemből a K épületével és minden egyes oktatott tárgyával együtt, hogy szimplán otthagynám. A mostani félévben nehezen tudnék mondani olyan tárgyat, ami egy picit is érdekelne… Talán egy pár szabadon választott tárgy. Annyira nem foglalkoztatnak a matekórai és szilárdságtani kérdések, biztos hasznosak, de én ilyen hülye direktkitaláltproblémák helyett inkább valami alkotást végeznék, nem való ez nekem, túl elvont, foglalkozzanak vele az lborult elméjű, csak számokban és algoritmusokban gondolkodó matematikusok, akik kitalálnak maguknak megoldhatatlan példákat, és azokat próbálják megoldani (és megoldatni), mert nincs jobb dolguk.

Azért persze tudom, hogy nincs teljesen igazam, megértem, hogy meg kell tanulni az alapokat, mert kell valamire építeni, de nekem még így az elején teljesen tele van a hócipőm ezekkel a hülyeségekkel. És előre látom, hogy megint nem lesz egy nyugodt napom, ezekből a beteg dolgokból van egy csomó házi, amikhez még hozzá se tudok szólni, magát a feladatot sem értem, nemhogy megoldjam, és mégis meg kell valahogy csinálni, aztán persze zh-k, vizsga, váááá, hogy fogom ezt túlélni???

Valahogy biztos, eddig is átvészeltem valahogy a dolgokat, de mégis jobb lenne valami lelki támogatás, mint egyedül számolni visszafelé a napokat.

Annyira szívesen csinálnék mindenféle színes dolgot, alkotnék, de nyomás alatt semmi ihletem nincs, vegetálok, nem élek.