Ma háromszor is voltam benn egyetemen, egyszer reggel szilárdságtan órán, amit nagyjából értettem is, de igazság szerint ha készülnék is rá, akkor biztos jobban menne. Natessék, most se készülök, hanem írogatok. Grafomán vagyok. Aztán hazamentem nemistudommiért, de mégis jobb otthon tölteni másfél lyukasórát, mint semmittevéssel az egyetemen. Aztán a másdik turnus délben kezdődött egy matek gyakorlattal, egybe két óra, halál. Az első órában egész jól felfogtam a dolgokat, de utána kicsit elfáradtam, éhes is voltam, úgyhogy próbáltam aludni, de néha azért firkáltam valamit a füzetembe. Aztán végre szabadultam, és nemtudommiért, de kitaláltam, hogy rekordot döntök hazamenetelben, ami sikerült is, 10:41 alatt értem haza, ami azért elég jó kis teljesítmény. Általában 15-18 perc beérni. Mostanában már szinte mindenhol a főutakon közlekedek, mint egy igazi futár, kezdem megszokni a zord viszonyokat, így viszont tényleg lehet haladni jól. Csak vigyázzanak rám az égből továbbra is. Ezen az úton mindenhol jól elkaptam a zöldeket, úgy suhantam, mint a szélvész. A végső lejtő végére azért eléggé kivoltam, egy percig csak áltam, és kapkodtam a levegőt… Amúgy hiába nem szeretem a felfelé lejtőket, felkanyarodni a Dayka Gábor utcába mindig felfrissít, a Sashegyről lejövő általában északi szél mindig friss levegőt hoz, ami a városi levegő után üdítő. Meg hát amúgy is mindig jó befordulni a saját utcánkba, az már félig menedék, és már majdnem otthon vagyok. Annyira szép helyen lakom, szeretem ezt a helyet. Kinézek, és látom a Sashegyet, friss levegő. Jó lenne többször felmenni a tetejére, mert az az egyik legjobb hely a világon, nyugalom, esetenként egy-egy felbukkanó turista a természetvédelmi területen, kint ülni a csúcson, ellátni a város széléig… Csak hát egyedül nem poén felmenni. Mikor megyünk?
6-ra kellett harmadszor is bemennem órára, szoftverergonómia, elég uncsi volt, de azért volt egy pár olyan részlet, ami elég érdekes volt. Színekről, szemünkről, érzékelésről volt szó, ezek elég érdekes dolgok, és érintenek engem is hobbiszinten. Azt hittem bejön Molli is az órára, és lesz kivel hülyéskedni, ehelyett kénytelen voltam a második felét félálomban eltölteni, mert unatkoztam.
táncterem az ég
és a rohadt sötétbe
csak a hold világít
rajzszöggel középre
és suhognak mind
az angyalszárnyak
angyaltollal töltöm
tele a párnámat
Azon gondolkoztam órán, hogy vajon a Mennyben vajon vannak-e más színek, mint amiket itt a Földön látunk. Valami mások, amiket el sem tudunk képzelni.
Rá akarok erre szokni, mindig lenne valami látnivaló, amit megörökíthetnék, ha nálam lenne. 
Annyira értelmetlen dolognak és erőforráspocsékolásnak tartom a Skála lerombolását. 
