Láttam ma egy sereg galambot, és az egyiknek a nyakában ficegett körbe egy kenyérhéj. Egy kisebb szelet lehetett, aminek a közepét valaki kiette és körben a héja sértetlen volt. Méretre is pont akkora volt, hogy kényelmesen körbeérte a galamb nyakát, de nem volt nagy rá. Valami kisebbfajta szelet kenyér lehetett újkorában a nyaklánca. Aztán fogta magát a galamb és a többiekkel szárnyra kelt, de ő csak lassabban tudott felszállni, mert azért lássuk be nem odavaló volt a nyakára az a kiegészítő kenyérnyaklánc. 2 percig nem lehetett lemosni a fejemről a mosolyt, annyira tetszett. Aztán lekötöttem a bringám és visszamentem, hogy lefényképezzem, kerestem a többi galamb között, hátha újra megtalálom, hirtelen kiszállt egy kocsi alól és elszállt messze. Megint alig tudtam abbahagyni a nevetést, annyira hülyén nézett ki szerencsétlen állat.
Azon gondolkoztam, hogy hogyan kerülhetett fel rá a nyakéke. Vagy úgy volt, hogy falatozásuk közben amikor harcolnak a kenyérfalatokért, és mindig repkednek a falatkák, mert nem tudják pontosan kontrollálni a mozgásukat, na lehet hogy akkor az egyik galamb az ő fejére repítette a középen kievett kenyeret. De lehet úgy is, hogy direkt kiette egy szelet kenyér közepét, és a maradékot a nyakába vette, hogy majd egyszer egy szűkösebb időben levegye és megegye a maradékát. Ha ez így volna, akkor az meglehetősen okos dolog lenne a madár részéről és a tudósok elkezdhetnének gondolkodni az evolúcióról, fejlődésről és az állatok tanulásáról. Kár, hogy nem tudtam lefényképezni, nagyon tetszett.
Ja és mindez a Galamb utcában történt, ez így utólag jutott eszembe.
