Alakul a dolog. Pár nap kutakodás után egyelőre úgy tűnik, hogy megtaláltam a legjobb bicajt, amiből meg fogom építeni a fiximet. Egy Raleigh. Legalább 20 30 éves. Eszméletlen szép állapotban.
Tegnap mentem el a gazdájához, Budapest másik sarkába a 16. kerületbe, szerintem volt vagy 20 kilométer, de az még nem is lenne baj, csak éppen zuhogott az eső, én meg igyekeztem mindenhol az úton menni, nehogymár járdázzak… Budapesti utak: ahol nincs kátyú, ott vályús az út. Ja és sárvédőm sosem volt. Ezt összeadva az jön ki, hogy enyhén szólva csurom sár lettem mindenhol, értsd: még az alsógatyám is saras lett 
És így ki a francba… Megtaláltam nehezen az embert, röviden tanácskoztunk, megnéztem, kipróbáltam, tökéletes!
Aztán ismét egy óra alatt hazatekertem, vagy volt az több is. Holnap elmegyek és megveszem, 10ezerért ajándék. Egy komplett bicaj.
Az első lámpám még kifelé beázott, a mérőm kicsit rövidebb ideig bírta, a hátsó lámpám meg itthonra adta meg magát. Kiöntöm valami szilikonnal. Meg elemcsere alap.
Szép kis nap volt, érdekes és izgalmas.
Imádok biciklizni!
Tegnapelőtt kora reggelre volt kitűzve a találkozó a Batthyány térre, én persze bicajjal mentem, és ott lezártam a tér közepén. Egy kicsit késtem is, sosem tudok időben elindulni… Összesen hatan gyűltünk össze: Enikő, Gábor, Réka, Tuky, Sanyi és én utolsónak. Ennél kicsit többre számítottam, de ennyi sikerült. Hévvel mentünk Csillaghegyig, ahol valamilyen úton felgyalogoltunk valamilyen hegyre. Aztán kibukkantunk az erdőből egy pusztán, és azon mentünk tovább; közben találtunk is egy elhagyoott kőbányát, ahol jó hosszan elidőztünk, és sziklákat dobáltunk jó mélyre, meg sokat fényképeztem. Enikő is blendefüggő atka lett, vett gépet Nem is gyengét! Folytattuk utunkat, jó hosszan fel egy másmilyen hegyre, nagyon szép volt mindenhonnan a kilátás, és a szép miatt tiszta nagyon a levegő. Néhány óra után felértünk a Nagy-Kevély csúcsára, ami, mint megtudtuk a földrajtudós Gábortól, mintegy 7 méterrel magasabb minnt a János-hegy csúcsa, tehát 534 méter magas. Ott annyira fújt a szél, hogy tényleg vigyázni kellett, hogy ne lökjön le a szikla tetejéről. Lenézve egy tiszta pici pötty volt az “Egri” vár. Még a gerincen mászkáltunk sokat, aztán lefelé vettük az irányt a várhoz, de kissé elnéztük, úgyhogy egy kis kerülővel kellett visszamenni. Itt is körülnéztünk, eszegettünk, itt már eléggé kezdett esni az eső, de eddig is néha volt kis havas eső. Jó félóra után ismét útra keltünk, immár hazafelé, de még így is előttünk állt jópár kilométer. Átmentünk még egy jó nagy pusztaságon, bokros vidéken, aztán egy hegyen megint, és ott a régi szép emlékek hatására Gábor a Gáborral én meg Sanyival döntöttünk régi elkorhadt jó nagy fákat. Tényleg élvezetes szórakozás, nem kell leszólni. Amikor még nagyon régen 8-ikban néptánctáborban voltam a Sanyival (direkt a kicsikhez mentünk ) akkor egy erdei kiránduláson jöttünk rá erre a szórakozásra Olyan nagy fákat szerintem azóta sem döntöttünk. Vagy akkor még nagyon kicsik voltunk és nagynak tűntek a fák 
Valahol kilyukadtunk a külső Bécsi útra, ahonnal bussza keveredtünk haza valahogy. Persze dugó volt… Egyszer ülök buszra…. 
Aztán bicajjal megtettem az út hátralévő részét hazáig, de előtte még a Sanyival elmentünk gyalog a moszkvára.
A képeket jelenleg is töltöm fel az Osztálygalériába, remélhetőleg ma délutánra már fenn lesznek!
Kicsit kimerített amúgy a kirándulás, nagyon jót aludtam utána. Nagyon élveztem, legyen többször ilyen! Ha kihagytam valami fontosat, írd meg Te kommentben!
Ja, útközben meg találkoztunk lovakkal, és az egyik tökre kíváncsi volt, engem követett folyton, én meg jól eljátszottam vele, tök aranyos ló volt! Aki tud lovaglási lehetőséget, lehetőleg nem csillagászati áron, az mindenképpen írjon nekem, mert szeretnék megint lovagoli járni, úgy tűnik beleférne az időmbe, és ez az egyik legnagyobb álmom.
