Kirándulás

Tegnapelőtt kora reggelre volt kitűzve a találkozó a Batthyány térre, én persze bicajjal mentem, és ott lezártam a tér közepén. Egy kicsit késtem is, sosem tudok időben elindulni… Összesen hatan gyűltünk össze: Enikő, Gábor, Réka, Tuky, Sanyi és én utolsónak. Ennél kicsit többre számítottam, de ennyi sikerült. Hévvel mentünk Csillaghegyig, ahol valamilyen úton felgyalogoltunk valamilyen hegyre. Aztán kibukkantunk az erdőből egy pusztán, és azon mentünk tovább; közben találtunk is egy elhagyoott kőbányát, ahol jó hosszan elidőztünk, és sziklákat dobáltunk jó mélyre, meg sokat fényképeztem. Enikő is blendefüggő atka lett, vett gépet :D Nem is gyengét! Folytattuk utunkat, jó hosszan fel egy másmilyen hegyre, nagyon szép volt mindenhonnan a kilátás, és a szép miatt tiszta nagyon a levegő. Néhány óra után felértünk a Nagy-Kevély csúcsára, ami, mint megtudtuk a földrajtudós Gábortól, mintegy 7 méterrel magasabb minnt a János-hegy csúcsa, tehát 534 méter magas. Ott annyira fújt a szél, hogy tényleg vigyázni kellett, hogy ne lökjön le a szikla tetejéről. Lenézve egy tiszta pici pötty volt az “Egri” vár. Még a gerincen mászkáltunk sokat, aztán lefelé vettük az irányt a várhoz, de kissé elnéztük, úgyhogy egy kis kerülővel kellett visszamenni. Itt is körülnéztünk, eszegettünk, itt már eléggé kezdett esni az eső, de eddig is néha volt kis havas eső. Jó félóra után ismét útra keltünk, immár hazafelé, de még így is előttünk állt jópár kilométer. Átmentünk még egy jó nagy pusztaságon, bokros vidéken, aztán egy hegyen megint, és ott a régi szép emlékek hatására Gábor a Gáborral én meg Sanyival döntöttünk régi elkorhadt jó nagy fákat. Tényleg élvezetes szórakozás, nem kell leszólni. Amikor még nagyon régen 8-ikban néptánctáborban voltam a Sanyival (direkt a kicsikhez mentünk :D ) akkor egy erdei kiránduláson jöttünk rá erre a szórakozásra :D Olyan nagy fákat szerintem azóta sem döntöttünk. Vagy akkor még nagyon kicsik voltunk és nagynak tűntek a fák :) Valahol kilyukadtunk a külső Bécsi útra, ahonnal bussza keveredtünk haza valahogy. Persze dugó volt… Egyszer ülök buszra…. :P Aztán bicajjal megtettem az út hátralévő részét hazáig, de előtte még a Sanyival elmentünk gyalog a moszkvára.
A képeket jelenleg is töltöm fel az Osztálygalériába, remélhetőleg ma délutánra már fenn lesznek!
Kicsit kimerített amúgy a kirándulás, nagyon jót aludtam utána. Nagyon élveztem, legyen többször ilyen! Ha kihagytam valami fontosat, írd meg Te kommentben!

Ja, útközben meg találkoztunk lovakkal, és az egyik tökre kíváncsi volt, engem követett folyton, én meg jól eljátszottam vele, tök aranyos ló volt! Aki tud lovaglási lehetőséget, lehetőleg nem csillagászati áron, az mindenképpen írjon nekem, mert szeretnék megint lovagoli járni, úgy tűnik beleférne az időmbe, és ez az egyik legnagyobb álmom.

Nosztalgia

Mielőtt bementem volna egyetemre délután, elmentem meglátogatni a régi edzést, Gabi nénit, az edzőmet, és a régi arcokat. Velük már elég régen sportoltam, úgyhogy azóta nagyon sokat változtak. Boci nagyon megnőtt, Előd maradt ugyanaz a kedves kissrác, Zsuzsi nem sokat változott, Szabi nem volt, volt egy pár új arc is, akiket nem ismertem. Kicsit beszélgettem Gabi nénivel, és megígértem, hogy még benézek jövő héten is, mert el kell intézni egy ügyet. Meg igazából hiányoznak az itteni jófej emberkék, akikkel futás közben mindig dumáltunk, ha nem időre kellett futni, elhülyéskedtünk, úgyhogy szeretnék időt szakítani arra, hogy keddenként le tudjak menni egyet futni. Jó lenne megint visszatérni hozzájuk, kedves emberek vesznek körül. Úszni nem annyira szeretek a víz miatt, mindig hideg; nem szeretek belemenni, mert fázom, és kijönni sem, mert akkor meg azért fázom, és fázni utálok. Futni viszont szeretek, ugyan nem körbe-körbe, de az is jobb mint a semmi, és jól megmozgat, és jólesik az utolsó kicsit erősebben lefutott kör után elfáradtan gyalogolni, lenyújtani, jót aludni utána. Úgyhogy futás betervezve. Mostanában néha eszembe jutott a régi lovaglós idők, igaz nem lovagoltam sokáig, talán ha fél évig, de nagyon megszerettem, és azóta is nagyon hiányzik, valahogy megszeretném oldani ezt a lovaglás ügyet is. Két akadálya van: idő és pénz. Alig lenne rá időm, viszont aki lovagolni akar komolyan, annak szinte minden nap meg kell mozgatnia a lovat, ő nem olyan, mint egy kocsi, hogy beteszem a garázsba és elvan, hanem le kell lovagolni minden nap, hogy elfáradjon. Másrészt ahogy tudom, nagyon sok pénzt elkérnek lovasoktatásért, valahogy valamilyen sportszakosztályba kellene tartozni, hogy olcsóbban kijöjjön. Alapfokon tudtam annak idején lovagolni, de ez nekem messze nem elég, szeretnék egyszer nagyon jól megtanulni, és amit már mondtam, valami vidékre elköltözni, messze minden tömegtől, várostól, egy jó kis tanyára, békés életbe, ahol nincsen egyetem, és álomvilág van. Sajnos ilyen nincs, de azért szép álom. Álmokat meg nem szabad kergetni. Hanem viszont meg kell próbálni elérni a célkitűzéseimet. Néhány kegyetlen kudarcon kívül eddig elég sok mindent sikerült elérnem, remélem továbbra is tenyéren hordozott maradok, helyrehozhatom majd a kudarcaimat és vigyáz majd rám a Sors keze. Egyetemet tekintve kissé elveszettnek érzem magam, remélem túlélem ezt a félévet is, bár ez olyasmi, mint a napról-napra élés, amit mellőzni kellene, és inkább a jövőt tervezni hosszú távlatokban. Ez most egy olyan bejegyzés lett, amiben ide-oda kalandoztak a gondolataim és szinte talán bele is lehet látni a fejembe, hát ez volt benne.
Délelőtt még elmentem egy bicajos boltba, ahol nekem adták a Critical Mass plakáátot, úgyhogy már kettő is van a szobám falán. Délután terveztünk még futást KádárGáborDáviddal, de neem jött össze, pedig már kéne találkozni, mert már rég volt az akkor.