Voltunk még Velencén is, a magyar változaton, köszönjük Sándornak a lehetőséget. Jó volt, voltunk az első napokban jól önellától lányok nélkül, körbetekertük a tavat, Sanyi is belekóstolt a fixibe és nem azt mondta, hogy ezdeszar, hanem érdekesnek találta. Meg aztán A tókerülés közben elmentünk még Pákozdra is az emlékműhöz, meg Nadapra a fixponthoz. Meg sokat hülyéskedtünk, szokás szerint. Aztán lejöttek a lányok is, olyan nem volt, hogy egyszerre mindenki lennt lett volna. Nem írok többet, olvasva úgyse érdekes. Majd másról, máskor. Addig böngészd: Osztálygaléria. Sanyi cenzúráztatott két képet, fene 
Tegnapelőtt kora reggelre volt kitűzve a találkozó a Batthyány térre, én persze bicajjal mentem, és ott lezártam a tér közepén. Egy kicsit késtem is, sosem tudok időben elindulni… Összesen hatan gyűltünk össze: Enikő, Gábor, Réka, Tuky, Sanyi és én utolsónak. Ennél kicsit többre számítottam, de ennyi sikerült. Hévvel mentünk Csillaghegyig, ahol valamilyen úton felgyalogoltunk valamilyen hegyre. Aztán kibukkantunk az erdőből egy pusztán, és azon mentünk tovább; közben találtunk is egy elhagyoott kőbányát, ahol jó hosszan elidőztünk, és sziklákat dobáltunk jó mélyre, meg sokat fényképeztem. Enikő is blendefüggő atka lett, vett gépet 
Nem is gyengét! Folytattuk utunkat, jó hosszan fel egy másmilyen hegyre, nagyon szép volt mindenhonnan a kilátás, és a szép miatt tiszta nagyon a levegő. Néhány óra után felértünk a Nagy-Kevély csúcsára, ami, mint megtudtuk a földrajtudós Gábortól, mintegy 7 méterrel magasabb minnt a János-hegy csúcsa, tehát 534 méter magas. Ott annyira fújt a szél, hogy tényleg vigyázni kellett, hogy ne lökjön le a szikla tetejéről. Lenézve egy tiszta pici pötty volt az “Egri” vár. Még a gerincen mászkáltunk sokat, aztán lefelé vettük az irányt a várhoz, de kissé elnéztük, úgyhogy egy kis kerülővel kellett visszamenni. Itt is körülnéztünk, eszegettünk, itt már eléggé kezdett esni az eső, de eddig is néha volt kis havas eső. Jó félóra után ismét útra keltünk, immár hazafelé, de még így is előttünk állt jópár kilométer. Átmentünk még egy jó nagy pusztaságon, bokros vidéken, aztán egy hegyen megint, és ott a régi szép emlékek hatására Gábor a Gáborral én meg Sanyival döntöttünk régi elkorhadt jó nagy fákat. Tényleg élvezetes szórakozás, nem kell leszólni. Amikor még nagyon régen 8-ikban néptánctáborban voltam a Sanyival (direkt a kicsikhez mentünk ) akkor egy erdei kiránduláson jöttünk rá erre a szórakozásra Olyan nagy fákat szerintem azóta sem döntöttünk. Vagy akkor még nagyon kicsik voltunk és nagynak tűntek a fák 
Valahol kilyukadtunk a külső Bécsi útra, ahonnal bussza keveredtünk haza valahogy. Persze dugó volt… Egyszer ülök buszra…. Aztán bicajjal megtettem az út hátralévő részét hazáig, de előtte még a Sanyival elmentünk gyalog a moszkvára.
A képeket jelenleg is töltöm fel az Osztálygalériába, remélhetőleg ma délutánra már fenn lesznek!
Kicsit kimerített amúgy a kirándulás, nagyon jót aludtam utána. Nagyon élveztem, legyen többször ilyen! Ha kihagytam valami fontosat, írd meg Te kommentben!
Ja, útközben meg találkoztunk lovakkal, és az egyik tökre kíváncsi volt, engem követett folyton, én meg jól eljátszottam vele, tök aranyos ló volt! Aki tud lovaglási lehetőséget, lehetőleg nem csillagászati áron, az mindenképpen írjon nekem, mert szeretnék megint lovagoli járni, úgy tűnik beleférne az időmbe, és ez az egyik legnagyobb álmom.
